Sziasztok!
Köszönjük szépen a visszajelzéseket, nagyon jól estek a kedves szavaitok, nem tudunk ezért elég hálásak lenni. Nagy örömmel tölt el, hogy láthatjuk, egyre több feliratkozó csatlakozott és még többen pipáltatok is.
Egy szóval; KÖSZÖNJÜK!
Még mielőtt belekezdenétek a 2. fejezetbe, lenne egy blog, amibe érdemes benéznetek. Ez a My saving grace. Egy hihetetlenül csodás és tehetséges barátnőm fordítja, ami tele van izgalommal, veszéllyel és még annál is több Larry-vel. Engem már elvarázsolt, biztos vagyok benne, hogy titeket is el fog.
Ja, és egy kérdés, kíváncsi vagyok, kik vannak azok, akiknek teljesül az álma június 10-én.
Nem is tartalak föl tovább titeket, jó olvasást,
Judit.xx
2. fejezet
„Ébresztő, szolga! Louis herceg az ágyához hívat.” Keltett egy mérges hang az ágyam mellől, a hálószoba ajtajából. Megfordultam, majd felültem fekhelyemről. Hideg volt, a tűz már valamikor az éjszaka közepén kialudhatott. Megborzongtam és összébb húztam magamon a takarót. Ha Louis szobájában voltam ez ott sosem történt meg. A hercegnél mindig meleg volt.
A gondolat, hogy egy meleg szobában lehetek rávett arra, hogy lehúzzam magamról az ágyneműt és a hideg, kövezett padlóra lépjek. Gyorsan az ajtóhoz siettem és kinyitottam, mire belebotlottam Louis házvezető nőjébe. Az asszony, még mielőtt elment volna gúnyosan rám pillantott, majd én is megindultam a valamelyest ismerős útvonalon, a herceg hálószobája felé.
Előző héten „kiköltöztem” Louis szobájából. Holnap fogja betölteni a 18. életévét. Már nem az a kisfiú volt aki eddig, hisz’ most „tanulja irányítani szükségleteit”, ahogy a király mondta. Ezért kivittek, át a szárny másik végébe, ahol szemből fújt a szél be a hideg kamrába, melyben csak egy ágy volt található. Ezért ha a tűz égett is bent, elég nehéz volt meleggé varázsolni a helységet.
Nem kopogtam; nekem sosem kellett, így hát egyből benyitottam. Nagyon meleg volt, még a kövekből álló padló is csak úgy sugározta a hőt. Amikor beléptem Louis felült az ágyában és rám mosolygott.
„Hazza, olyan érzésem van, mintha már ezer éve lenne, hogy ide kerültél volna.” Veregette meg maga mellett az ágyát, ezzel sugallva, hogy üljek oda.
„Pedig mintha csak tegnap történt volna, Louis.” Nevettem, miközben bemásztam mellé a hatalmas ágyba.
Annyira hiányzott már ez. Sokkal kényelmesebb, mint a kis szalma matrac, amit adtak nekem. Miközben átkarolt, összegömbölyödtem Louis meleg oldalánál.
„Istenem, Hazza, hiszen Te majd meg fagysz!” Kiáltott fel.
„A tűz kialudt az éjjel.” Magyaráztam.
„És kinek a feladata kellett volna, hogy őrizze azt?” Kérdezte, a saját alkalmazottaira utalva.
„Az enyém.” Nevettem fel buta kérdése hallatán.
„De hát akkor hogyan alszol? Ez nevetséges! Valakit ki kell jelölni, aki figyeli a tüzet, miközben alszol!” Dühödött be hamar Louis, de próbáltam lenyugtatni.
„Miért? Én már többé nem vagyok számodra fontos, Louis. Nem vagyok más, csak egy régi játszótárs. Már férfi vagy, nincs szükséged rám.” Beszéltem hozzá lágyan, mire úgy tűnt, még jobban bedühödött.
„Még mindig szükségem van rád, Hazza.” Válaszolta. „Nem érdekel, ha az apám, vagy bárki más mit mond. Nekem mindig is szükségem lesz rád. Amíg én ebben a palotában vagyok, addig itt leszel.”
Megmosolyogtam válaszán és éreztem, hogy enyhe pír kúszik fehér arcomra. Közelebb bújtam hozzá, hogy eltakarjam zavarom.
„Ugyan már, Hazza. Itt az ideje reggelizni.” Szólalt fel hirtelen Louis, a szokásos vidám hangja ismét előbújt.
„De azt hittem…”
Kérdőn nézett rám.
„Azt mondták nekem, hogy hívattál.” Magyaráztam.
Ha Louis az ágyába hívatott, az többnyire egy dolgot jelentett. Valamit, ami többet jelentett, egyetlen zavaros „ágyba bújás” szövegnél.
„Oh. Arra lenne szükségem, hogy le gyere velem reggelizni.” Mosolygott rám, majd felállt az ágyról.
Anyaszült meztelen volt. Bárcsak én is aludhatnék így, nem félve attól, hogy halálra fagyok.
„De nekem nincs megfelelő ruhám.” Tiltakoztam, de ő erről hallani sem akart.
„Majd viseled az enyémeket. Úgy sincs nagy jelentősége.”
„Nem tudom. Őfelségének nem tetszene.”
„Itt én irányítok, Harry.” Vágott a szavamba tekintélyt parancsoló hangon.
Összerezzentem parancsára. Ha ilyen hangon beszélt velem tudtam, hogy vitatkozni kezd. Ösztönösen hajtottam le fejem, nem néztem rá úgy, mint mindig, mikor nem csak ketten voltunk. Azokba a ruhákba öltöztem amiket ő adogatott nekem, közben egyikünk sem szólt egy szót sem.
Mikor mindketten készen lettünk, megfogta a kezem, majd lefelé, az ebédlő felé kezdett húzni, ahogy azt már sokszor is korábban tette. A levegő feszült volt, de nem ez volt a legelső ilyen alkalom.
Louis egy trónörökös. Bármilyen döntést hoz, legyen igaza vagy hazudik, aki azt ellenzi, azt úgy veszik figyelembe, hogy téved az illető. Louis általában nagyon gyengéd velem, bár alkalmanként hirtelen haragú, épp úgy, mint ma reggel. Ennek ellenére sosem kér bocsánatot. Már vagy nyolc éve ’vagyunk együtt’, de még sohasem hallottam tőle azt a szót.
Csendben léptünk be az ebédlőbe. A király és a királynő már az asztalnál ült, együtt a négy fiatal hercegnővel. De ott volt még Lord Payne is fiával, Liammel. A fiú játszótársa, Zayn a földön ült. Louis és Liam szoros barátságban voltak egymással, a család nagyon összetartó volt, ezért is ismertem annyira jól Zaynt.
„Úgy hiszem, Harry helye a szolgák közt van, Herceg.” Szólt a királynő szelíden.
„Mellém fog ülni, amíg eszem, Ma van annak a napja, hogy hazahoztuk. Ugye, Hazza?” Beszélt felém szeretetteljesen, miközben kezét lágyan az államhoz érintette, hogy ránézzek.
„Ahogy óhajtja, Felség.” Mormoltam csendesen e szavakat. A nyolc év alatt már megtanultam milyen mondatokkal kell válaszolni a palotában.
„Rendben Kedvesem, akkor ezt megbeszéltük. Harry velem eszik.” Ahogy ezt Louis bejelentette mindenkinek egyből leesett az álla.
Elsétáltam vele a székéig, majd mikor leült, én is követtem példáját, le a hideg kőre. Általában párna várt rám, azonban mióta kiköltöztem Louis szobájából már elvitték innen. Azt hiszem, hogy ez egy utalás volt, a szolgák közt kéne ennem, de nekem nem volt választásom. Louis mindig követelte, hogy csatlakozzak hozzá az étkezéseknél és ki vagyok én, hogy megtagadjak bármit is Anglia hercegének?!
Az asztallap elég magas volt ahhoz, hogy a fejem fölé érjen akkor is, mikor leülve kihúztam magam. Zayn leült mellém a földre, mint mindig, mikor eljött az étkezés. Egyikünknek sem szabadott enni, míg a család be nem fejezte, általában meg kellett őket várni, amíg végeznek, de Liam és Louis mindig egy olyan játékot játszottak, hogy melyikük tudja a legtöbb ételt lecsempészni játszótársának az étkezések alatt. Louis csendre intette a nemeseket.
Őfelsége és Lord Payne elkezdtek valamit megvitatni, míg az ételt vitték ki. Zayn felém hajolt, majd suttogni kezdett, ahogy mindig is tette.
„Hova lett a párnád, Harry?” Kérdezte.
Zayn nem angol volt. A hazájában is kereskedtek, valahol Kelet-Angliában, amikor nyolc éves volt. Egy éjszaka elrabolták otthonából, ezért az az álma, hogy egyszer visszatérjen szeretett szülőföldjére. Mindig is nevetségesnek tartottam a tervét. Azt viszont meg tudtam állapítani, hogy Liam egész jól tartotta Zaynt. Sosem bántalmazták és még néhány más társával is kapcsolatot köthetett. Most, hogy kezdem elveszteni játszótársi posztomat, már látom, hogy Zayn miért szeretne hazatérni.
Ha tudtam volna, hogy a családom visszajön, élnék a kísértés kockázatával és elszöknék, de Louis-ék az egyetlen családom, akit valaha ismertem.
„Még a múlt héten elvitték. Azt mondják, nem lehet többé játszótársa a trónörökösnek, mivel már felnőtt férfi és csak kisfiúknak lehet társuk.” Magyaráztam halkan, hogy csak Zayn hallhassa.
„Mi történik akkor, ha már nem lehetsz többé játszótárs?” Zayn szeme elkerekedett a félelemtől.
„Engem elvittek az ágyamból a saját kamrámba, ott, ahol most is vagyok. Nem engedik, hogy sokat legyek az úrfi körül. Meg kell tanulni uralkodni a szükségleteimen.” Idéztem a királyt.
Zayn úgy tűnt, még jobban megrémült.
„Ez borzalmasan hangzik.”
„Az is. Attól félek, el fognak dobni, mint egy megunt, régi játékot.” Adtam hangot a félelmemnek Zayn társaságában.
Csak bólintott, látszott rajta, hogy még mindig retteg. Láttam, hogy felpillant Liamre, majd vissza rám. A Lord fia még csak 16 esztendős. Zaynnek még két év hátra van, míg az én napjaim meg vannak számlálva.
Holnap Louis betölti a 18. életévét. Igazi férfivá fog válni, majd valószínűleg később megesküszik. Mikor felesége lesz, többé már nem lesz szüksége a gyermekkorából fennmaradt öreg játszótársára. Haszontalanná fogok válni! A gondolat, hogy mi lesz velem félelmet szült.
Egy tekercs esett az ölembe, miközben a Louis-val való életet tervezgettem. Ez fölébresztett gondolataimból, majd fölkaptam a tárgyat. Louis mindig ezt a tekercses játékot űzte.
