Több, mint aminek látszik - 3. Fejezet

3. Fejezet

- Addig nem indítom el a kocsit, amíg el nem mondod, hogy mi a fene volt ez – jelentette be Niall, és feszülten várt Harryre, hogy elkezdje megmagyarázni.

- Hallottad őt! Konkrétan azt mondta, hogy Liam és Zayn, és mások is, akik szoktak, igazából nem bántanak! – válaszolta még mindig dühösen Harry.

- Igen, és ez hiba volt tőle. De még csak a múlt héten ismertem meg Louist, és úgy tűnt, hogy egy rendes srác. Talán más lesz.

- Nem érdekel, ha te kedveled őt, Niall, mert én nem. Most ejthetnénk végre a témát és elindulhatnánk?

Niall még egy pillanatig figyelte a fiút, majd szem forgatva elindította a kocsit. Bekapcsolta a rádiót, előre tudva, hogy nem fognak beszélgetni az úton, egészen Harry otthonáig. Niall átérezte barátja helyzetét, de néha azt kívánta, bárcsak több esélyt adna az embereknek, mielőtt azokat rosszaknak könyvelné el. Pontosan tudja, hogy mi történt két évvel ezelőtt, Harry minden bizalmát elvesztette az emberek felé. Sosem akart új barátokat szerezni, mert attól tartott, hogy elítélik. Sosem akart senkit sem közel engedni magához, mert rájött, amint megtudják a szexuális hovatartozására, megutálják.

Szomorú volt, Niall még mindig érezte rajta, mikor rákanyarodtak a kocsifelhajtóra. Harry volt a legbulizósabb ember, akit valaha ismert, és ez hiányzott neki.

- Később találkozunk – mondta Harry, mikor kiszállt az autóból. Niall rámosolyodott és búcsút intett, majd lehajtott a kocsifelhajtóról, hogy hazafele vegye az irányt, ami csak néhány házzal volt odébb.

- Megjöttem, anya – jelentette be, mikor belépett a házba.

- Szia, édesem – felelte Anne, és megölelte – Jó napod volt a suliban?

- Öm, aha. Nem volt olyan rossz.

- Hogy hogy nem jött Niall? Péntek esténként általában itt szokott lenni.

- Azt hiszem, úgy gondolta, kissé kínos lehet – magyarázta Harry. Az anyukája volt az egyedüli, Niall-ön kívül, akiknek bármit el tudott mondani. Nagyon közel álltak egymáshoz, kisgyerekkora óta, miután az apja elhagyta őket – Volt egy kis… nézeteltérésünk.

- Ó, édesem, annyira sajnálom. Miről volt szó?

- Az új fiúról, Louisról – mondta Harry, és úgy döntött, hogy most már folytatja, hisz tudta, így is úgyis kicsikarná belőle az információkat.

- Ki az a Louis?

- Egy seggfej – gúnyolódott Harry, még mindig dühös volt emiatt a helyzet miatt.

Anne nem szólt semmit, helyette csak a fiát nézte, a zavartság kiült az arcára.

Harry mély lélegzetet vett – Benne van a focicsapatban.

Anne arca egyből megértővé változott – Nehéz helyzetbe hozott?

- Hát… valami olyasmi – válaszolta közömbösen.

- Harry, ez a gyerek bánt téged?

A fiú felnézett. Louis valójában nem ártott neki, vagy mondott rosszindulatú dolgokat. Nem tolta neki a szekrénynek, hátulról meglökve, vagy verte volna ki a kezéből a papírjait, mint az átlag. Valójában segített is felszedni az iratait.

Louis azonban semmit sem tett, hogy megakadályozza bármelyiket is, pedig mindnek tanúja volt, ezt világosan megmondta. Ráadásul azt a megjegyzést tette, amit Liam csinált vele „véletlenül”.

- Nem, nem bántott. Csak bunkó volt.

- És Niall leállította ezt a bunkó gyereket? – kérdezte Anne, hangjából a teljes megdöbbenés volt hallható, majd a tekintete megszilárdult.

- Nem, anya, nem állította le Louist. Csak maradt önmaga; meglátni mindenkiben a jót.

- Nos, rendben. De szeretném, ha szólnál, ha ez a srác bánt téged. Mert esküszöm, ha megteszi, elmegyek az iskoládba és-

Harry félbeszakította, mielőtt még tovább folytatta volna – Komolyan, anya, nem olyan rossz, mint Liam és Zayn.

Anne összeszűkítette a szemeit – Még mindig piszkálnak a suliban?

Igen, piszkálják. Ez volt az a szó, amit Harry mondott az anyjának, mikor kiderült, hogy meleg, és Liam és Zayn zaklatni kezdték emiatt. Úgy döntött, megkíméli a további dolgoktól, attól, hogy lökdösik őt, méghozzá elég durván. Sosem mondta el azokat a szavakat, ahogyan őt hívták a fiúk. Nem bírta rávenni magát, hogy elárulja, mindez milyen rossz volt. A nő nyilvánvalóan tudta, hogy már nem barátok, mivel többé már nem lógtak együtt, de a fiú nem akarta, hogy aggódjon érte.

- Néha. Semmi olyan nem történik, amit nem tudnék kezelni – mondta az anyukájának, és remélte, hogy el fogja hinni, és ejthetik végre a témát.

- Harry, semmit sem kéne kezelned. Akarod, hogy beszéljek a szüleikkel?

- Nem! – kiáltotta aggodalmasan Harry. Az anyja nem tudta, hogy ezzel még rosszabbá tenné a jelenlegi helyzetet.

- Oké, nyugodj meg. Viszont ha rosszabb lesz, szeretném, ha szólnál, és egyből intézkedek. Világos?

- Világos – mondta egyszerűen, majd elindult a szobájába. Megragadta a notebook-ját, hogy leírja a gondolatait, érzéseit, érzelmeit. Úgy nézett ki, egész éjszaka ezt fogja csinálni, vagy talán egész hétvégén, írni dalokat. Szüksége volt rá, hogy elmeneküljön a valóságból.

---------------------------------

Vasárnap reggel volt, mikor Harry Niallel beszélt. Unatkozott, és eldöntötte, hogy továbblép ezen az értelmetlen drámán és megkéri Niallt, hogy menjenek el kávézni. A fiú természetesen belement, boldog volt, mint mindig. Ragaszkodott hozzá, hogy a szokásos kávézó helyett most a pékségbe menjenek, és kijelentette, hogy szüksége van néhány pitére, élvezhetőbbé téve azokkal a napját. 

Harry felnevetett a telefonba és megforgatta a szemeit; tipikus Niall, mindig csak az evésen jár az esze.

- Hé, mikor van a következő foci meccsed? – kérdezte egyszer csak Harry Niall-től, miután leültek az asztalukhoz. Mindketten egy étvágygerjesztő almás pitét rendeltek. Harry kávé helyett viszont egy csésze teát választott. Nem volt az a hatalmas kávézós típus.

- Valójában holnap este lesz egy.

- Ó, király. Izgalmasnak hangzik, talán elmegyek megnézni. Remélem nyerni fogtok.

- Hát, én is remélem, hogy nyerünk. Van esélyünk ellenük, a múltkor is megvertük őket, szóval elég izgalmasnak ígérkezik. Tudom, hogy nem akarnak tőlünk újra kikapni.

- Nos, ha nagyon jól akarsz játszani, feltétlenül szükséged lesz rám, már ha persze elmegyek. Még nem voltam olyan meccsen, ahol két különböző korosztályú csapat játszik.

- Tudom – közölte Niall – hiányzik egy saját pompon lány a lelátóról.

Harry felnevetett – Sosem leszek a te pompon lányod.

A fiúk még nevettek egy kicsit, majd tovább vitatták ki a focit. Annak ellenére, hogy Harry sosem volt a csapat tagja, nagy rajongója volt a sportnak, Niall pedig nem csak élt-halt érte, de még játszotta is, szóval jól el tudtak erről a témáról beszélgetni.

- Hali, srácok!

Harry gyorsan felkapta a fejét a hangra. Azonnal felismerte; a hangot, ami Louis Tomlinson-hoz tartozott. Miért volt ott mindenhol ez a gyerek?

- Ó, szia, Louis – üdvözölte Niall egy nagyszerű mosollyal – Mit csinálsz itt?

- Itt dolgozom – válaszolta Louis – Véget ért a műszakom, és láttam, hogy itt ültök.

- Nem is tudtam, hogy itt dolgozol – Niall hangja tele volt izgalommal – Ez azt jelenti, hogy simán adhatsz nekem néhány ingyen pitét?

Louis hátradöntött fejjel nevetett fel hangosan – Nos, három napja kezdtem el itt dolgozni, de… meglátom, mit tehetek.

Niall úgy nézett rá, mintha most kapta volna meg élete ajándékát; ingyen süteményeket. Harry erre csak a szemét forgatta, és kortyolt egyet a teájából.

- Ízlik a teánk, Harry? – kérdezte tőle Louis.

- Öh, igen, nem olyan rossz.

Louis egy győztes mosolyt villantott – Remek! Ma reggel én voltam felelős az összes elkészülő teáért.

- Hát, akkor jó munkát végeztél – mondta Harry, majd csodálkozott, hogy a dicséretétől mennyire felcsillantak Louis szemei. Lehet, hogy Niall-nek igaza volt. Talán Louis mégsem olyan rossz – Hé, tudom, hogy amit pénteken mondtam, nem volt túl szép, szóval csak bocsánatot szeretnék kérni.

Louis teljesen megdöbbent – Harry, ne szabadkozz. Teljesen megértem. Én is rosszul fejeztem ki magam.

- Igen – felelte Harry – Eléggé.

Louis elszégyellte magát, kissé zavarba jött. Harry látta, ahogy arca halvány rózsaszín árnyalatot vesz föl.

- Viszont – szólt közbe Niall, megpróbálta megtörni a kezdeti feszültséget – mindketten bocsánatot kértetek, szóval minden rendben?

Louis Harry tekintetét kereste, aki belenézve azokba válaszolta – Igen, minden rendben.

Több, mint aminek látszik - 2. Fejezet

2. Fejezet

Harry képes volt elkerülni a többi bunkó focistát az út hátra lévő részében, miközben Niall kocsijához sétált, hogy megvárja őt. Gondolatai a titokzatos fiú körül keringtek, akivel a folyosón találkoztak; Louis Tomlinsonról. Nyilvánvalóan új diák volt, mivel Harry az összes többi focistát ismerte, akiket úgy került, mint a pestist, viszont Louist ezelőtt még sosem látta. Louist, aki kisebb volt, mint ő maga, és vékonyabb. Vékony, mégis jól izmolt. Világosbarna haja volt, amit bár tompított az izzadtság a kemény edzés miatt, de Harry biztos volt benne, hogy beállítva nagyon jól nézhet ki. Na, nem mintha olyan nagy figyelmet szentelt volna a focisztárnak. Tudta, hogy ha nem ma, de egyszer át fogja venni az iskola stílusát és csatlakozni fog a zaklatókhoz; Harry ebben biztos volt.

Meglátta Niallt kilépni az iskolából, de amint a barátja mögött lévő alakokra tévedt a tekintete, Harry vére megfagyott.

Liam és Zayn közvetlenül a szőke mögött sétált, körülvéve a focicsapat többi tagjaival együtt. Zayn hangosan beszélt és közben a kezeivel hadonászott, mintha ezzel a körülötte lévő összes ember meghallaná, amit mond. Harry látta, ahogy Niall felnevet a csapat többi tagjával, mikor Zayn egy viccet mondott el.

Megdöbbentette a tény, hogy a legjobb barátja azokkal az emberekkel nevet együtt, akik őt terrorizálják. Tudta, hogy Niall mindenkivel jól elvan a csapaton belül; nem akarta, hogy őt is zaklassák. Azonban ezt látni még mindig nehéz volt.

Harry átsietett Niall kocsija másik oldalához, és elfordult, hogy még csak véletlenül se lássa a focicsapatot, miközben nevetgélnek. Elővette a telefonját, és úgy tett, mintha valakivel beszélgetne, mielőtt meghallotta volna barátja nehéz lépteit.

- Hé, haver – üdvözölte Niall – Készen állsz, mehetünk?

Harry elmosolyodott és elrakta a telefonját – Naná!

Az út sokkal hosszabbnak tűnt, mint eddig bármikor. Harry a gondolataiba mélyedve bámult ki az ablakon. Nem akart dühös lenni Niallre, csak azért, mert Liammel és Zaynnel látta. Ettől függetlenül ugyan úgy érezte azt a csekély fájdalmat a szívében, mikor eszébe jutott, hogy régen ő is ott volt és mellettük nevetett. Hiányoztak Zayn béna poénjai, amin mindig mindenki röhögött, hiába volt vicces vagy éppen rossz. Hiányoztak azok az idők, mikor Liammel együtt nevettek. Neki csak a régi élete hiányzott; mielőtt a barátai hátat fordítottak volna neki.

- Harry, minden rendben? – kérdezte Niall, tisztán érezte a göndör hangulatváltozását.

Harry sóhajtott és beletúrt a fürtjeibe, mielőtt Niall felé fordult – Jól vagyok, csak egy kicsit szomorú, azt hiszem.

- Miért vagy szomorú? Történt valami más is?

- Nem, semmi nem történt – hazudta, nem akarta megemlíteni, hogy nap végén kiverték a kezéből az iratait – Csak most láttam, hogy… velük nevetsz. Azt hiszem, hiányoznak azok az idők, mikor mi együtt nevettünk.

- Basszus. Sajnálom, Harry, nem gondolkoztam. Csak tudod, Zayn nagyon béna vicceket mesélt. Nehéz nem nevetni, mikor azokat halljuk. De természetesen nem barátkozok velük, ha ez az, ami nyomaszt.

- Igen, haver, tudom. Azt hiszem, nagyon kezd hiányozni a nevetés azokhoz a viccekhez – mondta el Harry őszintén azt, amit érzett. Gyakran úgy dönt, megtartja saját magának a valódi érzéseit, mivel nem akarta, hogy aggódjanak érte. De ez teljesen más volt, mikor Niallel beszélt. Ő sosem ítéli el vagy érezteti, hogy bűnösek a fiú gondolatai.

- Bízz bennem, nem hagytál ki semmit sem azzal, hogy nem hallottad azokat a vicceket. Tényleg szörnyűek voltak – viccelt Niall, ezzel próbálva felvidítani a másikat. Ez működött, mikor Harry teljes szívéből felnevetett, majd az út további részében nevetve felidézték Zayn legrosszabb vicceit, amikre ő nagyon is büszke volt.

---------------------------------

A következő nap az iskolában boldogan telt; tudva, hogy már péntek van. A hétvége vészesen közeledett. Az volt az egyetlen menekülése ebből a szerencsétlen valóságból. Két teljes napig távol bármiféle zaklatástól; mikor képes önmagára koncentrálni. Általában ezt az időt a családjával vagy Niallel szokta tölteni, de van, mikor csak a hobbijára koncentrál; az éneklésre és a dalszövegírásra. E téren nagyon elszánt volt. Nagyon szeretett arra időt szánni, hogy kiírja magából az érzéseit, majd kifejezze őket a gitárjával és elénekelve azokat, mert sokat jelentettek neki. Mindig is imádott énekelni; egészen kiskora óta. De miután elvesztette a barátait és zaklatni kezdték minden nap, az éneklés a szenvedélyévé vált. Ez volt neki a menekülési útvonala.

- Jön a hétvége! – kiabálta izgatottan Niall, összekulcsolva a karját Harryvel, miközben a folyosón mentek végig, az iskola kijárata felé.

Mivel nap vége volt, együtt indultak el a kocsijukhoz. Ma volt az utolsó nap, hogy Niallnek fuvaroznia kelljen Harryt. Végre elhozhatta a szalonból az autóját, és amíg ott volt, az az idő örökkévalóságnak tűnt.

- Niall! – kiabált egy hang valahonnan a hátuk mögött, pont mielőtt kiléptek volna az ajtón – Várj!

Harry és Niall abbahagyták a beszélgetést, mindketten megfordultak, majd észrevettek egy fiút, aki hatalmas vigyorral közeledett feléjük.

- Hé, haver, hogy vagy? – kérdezte egyszer csak Niall, mikor végre utolérte őket.

Az alacsonyabb fiú elindult Harry és Niall között, így kezdtek el tovább sétálni.

- Egész jól – válaszolt egy kedves mosollyal, majd hozzátette – Szia, Harry! Tudtál tegnap tanulni? – kék szeme csillogott, miközben a másik fiúra nézett.

Mi?

Most komolyan megnézte a papírjaimat, miközben segített tegnap összeszedni?

Ki ez a gyerek?

- Ti ismeritek egymást? – kérdezte Niall, zavarodottan kapkodva a fejét a két fiú között.

- Igen – mondta Louis, és ezzel egy időben Harry elmotyogott egy „nemet”.

Niall még értetlenebbül nézett rájuk, felhúzva a szemöldökét.

- Tegnap találkoztunk a folyosón – magyarázta Louis.

- Igen, miután a barátaid belém kötöttek, mikor mentem ki a parkolóhoz.

- Belé kötöttek? – kérdezte Niall hitetlenkedve és megfordulva meredt az alacsonyabbikra.

- Nem! – kezdte Louis tágra nyílt szemekkel, félelmében? Harry nem tudta leolvasni a tekintetéről – Liam és Zayn, úgymond, beléjük ütközött és kiejtette a kezéből a papírjait…

Harry megállt, és Louis felé fordult a szemébe nézve, ezzel hirtelen megállásra kényszerítve mindkét fiút, Louis pedig nyelt egyet.

- Beléjük ütköztem? – kérdezte Harry, hangjában dühös éllel – Inkább erősen kiverték a kezemből!

Louis nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de Harry felemelte a kezét, ezzel belefojtva a szót.

- Szóval akkor tegnap reggel is csak beléjük ütköztem, aztán nekicsaptam magam a szekrénynek. És csak beléjük ütköztem, mikor a padlóra estem!

Louis szégyenében lenézett a földre.

- Mégis mi a fene folyik itt? – kérdezte Niall, összezavarta az előtte zajló veszekedés. A fiú ismerte Louist a fociról. Bár még csak egy hete volt az iskolában, Niall tudta, hogy nagyon jó fej és rendes srác. Gyorsan barátokká váltak, miután együtt töltöttek el időt a fociedzéseken, de most, ahogy hallja Harryt kiabálni vele; talán mégsem volt jó véleménnyel Louisról.

- Csak felejtsd el, – válaszolta Harry, végig Louis szemébe nézve – a kocsinál találkozunk, Niall – és ezzel a fiú megpördült a tengelye körül, majd elindult, otthagyva a két mozdulatlan focistát, Niall még mindig le volt teljesen döbbenve, Louis pedig szégyellte magát.

- Harry, várj! – kiáltotta utána Louis – Sajnálom!

A fiú figyelmen hagyta a bocsánatkérést, helyette a válla fölött kiáltott vissza – Menj a pokolba, Louis!

Több, mint aminek látszik - 1. Fejezet

Sziasztok, meg is jöttem a történet első fejezetével, remélem tetszeni fog. Kíváncsi vagyok a véleményetekre a sztorival és a szereplőkkel kapcsolatban, ki milyennek látja :)
A következő fejezet egy hét múlva kerül fel. Nem húzom tovább a szót, jó olvasást a részhez.
Puszi:
J.

1. Fejezet

Fej lehajtva, szemek lesütve, görnyedt testtartás. Csak így lehetett látni a magas, göndör hajú fiút, miközben a középiskolája folyosóján sétált. Végig a padlót bámulta, miközben csoszogott; figyelmen kívül hagyta az egész közelről hallatszódó diákokat, akik a „soha véget nem érő” folyosón beszélgettek egymással. Már réges-rég rájött, hogy ez a legjobb módja annak, hogy egy nap tűrhetően teljen el a pokolban, ahová járt. Fejét lehajtva tűrte osztálytársai szánalmas tekintetét, máskülönben már rég nekilökték volna a szekrényeknek, ha rossz szemmel pillantott volna rájuk. Nem, a legjobb az volt, ha csak lehajtott fővel ment, remélve, hogy a lehető legjobban elvegyül a többi diák között – bár jól tudta, ez sem védi meg teljesen attól, hogy belékössenek.

Ez az, amit kapott, csak mert más volt.

Harry Styles nem volt mindig az a félénk gyerek, akit naponta zaklattak. Egészen a középiskolás éveinek feléig egy elég nagy baráti társasága volt. Barátok, akik menők voltak, sportolók, és kedvelték őt. Kivételesnek érezte magát; folyamatosan szerezte magának az újabb és újabb barátokat. Élvezte az életet és élvezte az iskolát. Ahelyett, hogy megbújt volna az osztályok között, állandóan beszélgetett a barátaival, ismerősökkel a zenéről, vagy éppen a fociról. Hatalmas rajongója volt a sportágnak. Bár nem focizott, volt három barátja is, akik a csapatban játszottak.

Liam, Zayn és Niall. Ők voltak a legjobb barátai gyerekkora óta. Mindig együtt voltak, így, négyen; mindenhová elmentek és hülyeségeket csináltak. Az iskolás éveik voltak a legjobbak az életükben. Úgy tervezték, ők lesznek az iskola nagymenői, és ez az első évük felén már meg is valósult. Minden hétvégén bulikba hívták és kikérdezték őket a legjobb csajokról.

A lányok; ez az, ami mindent elrontott Harry tökéletes világában. Négyük közül Harry volt az az egy, akit a legjobban akartak. Göndör haja, élénkzöld szeme és bájos személyisége egyből megfogta a lányok figyelmét, nagyjából már akkor, mikor kezdte az iskolát. De Harry sosem randizott és sosem fordított sok figyelmet rájuk. Ezt Liam és Zayn is észrevette, és tudták, valami van a barátjukkal. Megpróbáltak randikat szervezni neki, de Harry mindegyiket visszautasította.

Ez volt az első hibája.

A második hibája az volt, hogy bizalmat fogadott a legjobb barátainak, mikor végre elárulta a titkát. Egy normális péntek este volt. A négy fiú együtt lógott Liamék házában, videojátékot játszottak és pizzáztak. Zayn néhány felsőbb évesről beszélt, akiken megakadt a szeme. Vele párhuzamosan beszélték ki a sötét hajú fiút, mígnem Liam megkérdezte, hogy milyen lányokat talál vonzónak. Harry egy egyszerű „semmilyet” szóval igyekezett válaszolni, majd ugrott, hogy terelje a témát. De nem volt szerencséje. Liam nem akart másról beszélgetni addig, míg Harry egy olyan személyt meg nem nevez, akit vonzónak talál. Josh Anderson. Őt mondta Harry. Josh volt a futball csapatkapitánya, és száz százalékosan férfi.

Biztos volt benne, hogy a barátai azt fogják mondani, hogy nem támogatják azzal az új információval, hogy a gyerekkori legjobb barátjuk meleg. Nos, a háromból kettő így is tett. Viszont Niall nagyon támogató volt. Harry pártjára állt, mikor Liam és Zayn elmondta az egész sztorit a csapatkapitányuknak, és mikor Josh nekiment a fiúnak az egész iskola szeme láttára. Niall maradt Harry egyetlen barátja, mindezek ellenére.

- Húzz el az útból, idióta!

Hangzott közvetlenül előtte, majd egy kemény lökést érzett, és már csak arra lett figyelmes, hogy a háta erősen nekicsapódik az öltöző hideg fémének. Gondolatai félbe maradtak, mikor Liam szemébe nézett. Az ex- legjobb barátja volt az első számú zaklatója idén. Miután Josh elballagott, és nem tudta folytatni a nemes feladatot, Harry szemében Liam vette át a sátán szerepét.

- Sajnálom – motyogta Harry, és már indult is el, hogy minél gyorsabban eltűnjön a szikrázó szemek elől. Remélte, hogy Liam érdeklődését elveszítve hagyja majd, hogy elsétáljon, és egyedül legyen.

Viszont a sorsnak egészen más ötletei voltak.

Összerezzent, mikor hátulról erősen meglökték, és a földre esett.

- Wow, Styles, tényleg óvatosabbnak kéne lenned, úgy tűnik elég csúnyán elestél. Nem akarom, hogy megsérülj.

 Harry csak feküdt ott, összeszorított szájjal. Nagyon nem akart visszaszólni Liamnek, hogy aztán jól seggbe rúghassa. Nem lenne jó vége.

- Szép napot, idióta! – vágta oda Liam gúnyosan, miközben elsétált.

Harry összeráncolta a homlokát. Szép napot? Liam sosem mondott ilyet még neki. Persze a hozzátett „idióta” sértést már megszokta, de még mindig furcsa volt.

Harry végig ezen gondolkozott, miközben feltápászkodott a padlóról, ez csak egy nap volt a sok közül.

-----------------------------------

Ahogy az ebédidő rohamosan közeledett, úgy érezte Harry sokkal jobban magát, annak ellenére, milyen borzasztóan indult a reggele, két okból kifolyólag. Volt egy kis fejfájása, amiért nekicsapódott a feje az öltözőnek, de már kezdett elmúlni.

Harry a szokásos asztalhoz sétált, amit Niallel szokott megosztani, és ahol már a fiú ült és evett valamit.

- Hé, haver! – kiáltott Niall egy vigyorral, amely tele volt étellel, - Nem láttalak egész nap, mi történt?

- Niall, kérlek, nyeld le, mielőtt beszélsz – válaszolta kissé kuncogva – amúgy Liam történt.

- Oh, basszus. Jól vagy? – kérdezte óvatosan.

- Aha, ne aggódj. Semmi olyan nem történt, amit egy Aspirin ne tudna helyre hozni – válaszolta Harry, próbálva jobb hangulatot előhozni.

Niall a szemöldökét ráncolta – Mit tett veled?

A fiú felsóhajtott, majd elmondta az öltözőszekrényes esetet, és hogy hátulról váratlanul fellökték. Elárulta, amit neki mondtak az eset közben, mire Niall csak a homlokát ráncolta.

- Aha, el fogok beszélgetni vele ma este az edzésen. Nem is, jobbat tudok, az edzővel fogok beszélni, biztos vagyok benne, érdekelné, hogy a kis sztár játékosa mekkora zsarnok!

- Nem, Niall, semmi ilyesmit nem fogsz tenni – mondta Harry fáradt hangon – Nem akarom, hogy legyen még egy oka dühösnek lenni rád. Sosem fogja elfelejteni, hogy kiálltál mellettem, mikor az a dráma volt, hogy én a fiúkat szeretem.

- Nem is kell semmit sem elfelejtenie nálam, mert vele ellentétben, én tettem a helyes dolgot. Harry, nincs abban semmi rossz, ha a férfiakhoz vonzódsz. Ő egy bunkó; csak az érdekelte, hogy népszerű legyen, és mikor Josh nem, uh támogatta ezt, vakon követte őt, mit sem törődve veled, velem vagy bármi mással.

- Igen, tudom. De elég nehéz úgy utálni őt, hogy közben a szép dolgokra gondolok, amiket együtt éltünk meg – magyarázta Harry.

Niall egyetértően bólintott, majd tovább folytatta az evést. Miután nagyjából kibeszélték a Liam témát, jelentéktelen dolgokról kezdtek el beszélni.

- Oh, egyébként, - kezdett bele Harry – bent kell maradnom a suliban valami extra kredit dolog miatt, szóval nem tudnál hazadobni fociedzés után?

- Persze, haver, nem probléma. Muszáj visszaszerezned a kocsidat, egy hete volt, hogy elvittük a szervizbe!

- Tudom, higgy nekem, utálok hazagyalogolni. Viszont reggel hívtak, hogy holnap délutánra kész lesz.

- Jó – mondta mosolyogva Niall – Edzés után találkozunk!

---------------------------------

Vége lett a napnak, és ezáltal a tanórákon kívüli tevékenységeknek is. Harry szórakozottan sétált át a folyosókon, Niall kocsijához igyekezett, míg a szőke nem végzett az öltözőben.

Nagyon fáradt, hosszú napja volt, éppen ezért sem volt felkészülve a következőkre.

Egy hatalmas kéz került a látóterébe, egyenesen a tanulmányi jegyzetei felé, amit nagy lendülettel löktek ki a kezéből. Csak nézte, amint a papírjai minden irányba repültek, egészen a padlóig. A fejét még időben fordította el, hogy lássa Liamet és Zaynt, akik nevetve haladtak tovább a folyosón.

Harry felsóhajtott, majd lehajolt, hogy összeszedje a szétszórt papírokat. Azonban, mielőtt még elérhette volna őket, egy váratlan kéz nyújtotta át neki a szétszórt iratait – Parancsolj.

Harry a hang felé fordult, és kissé megugrott, mikor látta, hogy a fiú focimezt viselt.

- Ne aggódj – felelte szelíd hangon – Nem foglak bántani vagy ilyesmi.

Harry anélkül vette ki a kezéből a papírjait, hogy ránézett volna a fiúra, majd elsuttogott egy köszönömöt.

- Láttam, ami történt veled ma reggel.

- Remélem élvezted a showt – válaszolta immáron dühösebben, de még mindig nem pillantott föl.

- Nem, természetesen nem! Egyáltalán nem helyes, ahogy bánnak veled.

- Na ne, komolyan? – kiáltott fel Harry – Ha annyira zavart, akkor miért nem tettél semmit sem ellene?

- Azt hiszem, meglepett ez az egész – felelte, a hangjában bűnbánással.

Harry óvatosan nézett föl a focista arcára. Zavarodott volt, miért lepődne meg bárki azon, hogy őt terrorizálják? Amikor végre a fiú szemébe nézett, rájött, hogy még sosem látta ezelőtt – Te meg ki vagy?

A fiú elmosolyodott.

- Louis vagyok. Louis Tomlinson.

Több, mint aminek látszik

Sziasztok, ismét itt! :)

Most egy újabb fordítással jöttem, ami hosszabb lesz, mint az As you wish, 39 fejezete van. Remélem tetszeni fog nektek, én imádtam fordítani. Eleinte csak egy szimpla sulis történetet kerestem, de mikor ezt megtaláltam, tudtam, hogy muszáj ezt választanom. Ez sem egy szokványos történet, ebben is lesznek durvább részek. Ugyan úgy, egy héten egyszer jönnek a részek, hogy melyik nap, pontosan még nem tudom. Itt a bevezetés, az első rész pár nap múlva jön.

Elsőre ennyit szerettem volna. Nyugodtan írjátok meg a véleményeiteket ezzel kapcsolatban, nem harapok ;) 

Jó olvasást!

Puszi,

J.

Több, mint aminek látszik

Összefoglaló: Harry Styles már hozzászokott, hogy a focicsapat állandóan erőszakoskodik vele, éppen ezért nem is várt mást Louis Tomlinsontól, az új gyerektől sem, aki történetesen egy csatár. Vajon Harry rájön, hogy nem minden ember egyforma, hogy bárkinek lehetnek titkai, és néha nem mindenki az, akinek látszik?

Avagy egy történet, melyben Harry és Louis együtt mennek keresztül néhány elég kemény helyzeten, és megtanulják, hogyan tudnak ezek miatt erőssé válni, egymást támogatva.