Több, mint aminek látszik - 3. Fejezet

3. Fejezet

- Addig nem indítom el a kocsit, amíg el nem mondod, hogy mi a fene volt ez – jelentette be Niall, és feszülten várt Harryre, hogy elkezdje megmagyarázni.

- Hallottad őt! Konkrétan azt mondta, hogy Liam és Zayn, és mások is, akik szoktak, igazából nem bántanak! – válaszolta még mindig dühösen Harry.

- Igen, és ez hiba volt tőle. De még csak a múlt héten ismertem meg Louist, és úgy tűnt, hogy egy rendes srác. Talán más lesz.

- Nem érdekel, ha te kedveled őt, Niall, mert én nem. Most ejthetnénk végre a témát és elindulhatnánk?

Niall még egy pillanatig figyelte a fiút, majd szem forgatva elindította a kocsit. Bekapcsolta a rádiót, előre tudva, hogy nem fognak beszélgetni az úton, egészen Harry otthonáig. Niall átérezte barátja helyzetét, de néha azt kívánta, bárcsak több esélyt adna az embereknek, mielőtt azokat rosszaknak könyvelné el. Pontosan tudja, hogy mi történt két évvel ezelőtt, Harry minden bizalmát elvesztette az emberek felé. Sosem akart új barátokat szerezni, mert attól tartott, hogy elítélik. Sosem akart senkit sem közel engedni magához, mert rájött, amint megtudják a szexuális hovatartozására, megutálják.

Szomorú volt, Niall még mindig érezte rajta, mikor rákanyarodtak a kocsifelhajtóra. Harry volt a legbulizósabb ember, akit valaha ismert, és ez hiányzott neki.

- Később találkozunk – mondta Harry, mikor kiszállt az autóból. Niall rámosolyodott és búcsút intett, majd lehajtott a kocsifelhajtóról, hogy hazafele vegye az irányt, ami csak néhány házzal volt odébb.

- Megjöttem, anya – jelentette be, mikor belépett a házba.

- Szia, édesem – felelte Anne, és megölelte – Jó napod volt a suliban?

- Öm, aha. Nem volt olyan rossz.

- Hogy hogy nem jött Niall? Péntek esténként általában itt szokott lenni.

- Azt hiszem, úgy gondolta, kissé kínos lehet – magyarázta Harry. Az anyukája volt az egyedüli, Niall-ön kívül, akiknek bármit el tudott mondani. Nagyon közel álltak egymáshoz, kisgyerekkora óta, miután az apja elhagyta őket – Volt egy kis… nézeteltérésünk.

- Ó, édesem, annyira sajnálom. Miről volt szó?

- Az új fiúról, Louisról – mondta Harry, és úgy döntött, hogy most már folytatja, hisz tudta, így is úgyis kicsikarná belőle az információkat.

- Ki az a Louis?

- Egy seggfej – gúnyolódott Harry, még mindig dühös volt emiatt a helyzet miatt.

Anne nem szólt semmit, helyette csak a fiát nézte, a zavartság kiült az arcára.

Harry mély lélegzetet vett – Benne van a focicsapatban.

Anne arca egyből megértővé változott – Nehéz helyzetbe hozott?

- Hát… valami olyasmi – válaszolta közömbösen.

- Harry, ez a gyerek bánt téged?

A fiú felnézett. Louis valójában nem ártott neki, vagy mondott rosszindulatú dolgokat. Nem tolta neki a szekrénynek, hátulról meglökve, vagy verte volna ki a kezéből a papírjait, mint az átlag. Valójában segített is felszedni az iratait.

Louis azonban semmit sem tett, hogy megakadályozza bármelyiket is, pedig mindnek tanúja volt, ezt világosan megmondta. Ráadásul azt a megjegyzést tette, amit Liam csinált vele „véletlenül”.

- Nem, nem bántott. Csak bunkó volt.

- És Niall leállította ezt a bunkó gyereket? – kérdezte Anne, hangjából a teljes megdöbbenés volt hallható, majd a tekintete megszilárdult.

- Nem, anya, nem állította le Louist. Csak maradt önmaga; meglátni mindenkiben a jót.

- Nos, rendben. De szeretném, ha szólnál, ha ez a srác bánt téged. Mert esküszöm, ha megteszi, elmegyek az iskoládba és-

Harry félbeszakította, mielőtt még tovább folytatta volna – Komolyan, anya, nem olyan rossz, mint Liam és Zayn.

Anne összeszűkítette a szemeit – Még mindig piszkálnak a suliban?

Igen, piszkálják. Ez volt az a szó, amit Harry mondott az anyjának, mikor kiderült, hogy meleg, és Liam és Zayn zaklatni kezdték emiatt. Úgy döntött, megkíméli a további dolgoktól, attól, hogy lökdösik őt, méghozzá elég durván. Sosem mondta el azokat a szavakat, ahogyan őt hívták a fiúk. Nem bírta rávenni magát, hogy elárulja, mindez milyen rossz volt. A nő nyilvánvalóan tudta, hogy már nem barátok, mivel többé már nem lógtak együtt, de a fiú nem akarta, hogy aggódjon érte.

- Néha. Semmi olyan nem történik, amit nem tudnék kezelni – mondta az anyukájának, és remélte, hogy el fogja hinni, és ejthetik végre a témát.

- Harry, semmit sem kéne kezelned. Akarod, hogy beszéljek a szüleikkel?

- Nem! – kiáltotta aggodalmasan Harry. Az anyja nem tudta, hogy ezzel még rosszabbá tenné a jelenlegi helyzetet.

- Oké, nyugodj meg. Viszont ha rosszabb lesz, szeretném, ha szólnál, és egyből intézkedek. Világos?

- Világos – mondta egyszerűen, majd elindult a szobájába. Megragadta a notebook-ját, hogy leírja a gondolatait, érzéseit, érzelmeit. Úgy nézett ki, egész éjszaka ezt fogja csinálni, vagy talán egész hétvégén, írni dalokat. Szüksége volt rá, hogy elmeneküljön a valóságból.

---------------------------------

Vasárnap reggel volt, mikor Harry Niallel beszélt. Unatkozott, és eldöntötte, hogy továbblép ezen az értelmetlen drámán és megkéri Niallt, hogy menjenek el kávézni. A fiú természetesen belement, boldog volt, mint mindig. Ragaszkodott hozzá, hogy a szokásos kávézó helyett most a pékségbe menjenek, és kijelentette, hogy szüksége van néhány pitére, élvezhetőbbé téve azokkal a napját. 

Harry felnevetett a telefonba és megforgatta a szemeit; tipikus Niall, mindig csak az evésen jár az esze.

- Hé, mikor van a következő foci meccsed? – kérdezte egyszer csak Harry Niall-től, miután leültek az asztalukhoz. Mindketten egy étvágygerjesztő almás pitét rendeltek. Harry kávé helyett viszont egy csésze teát választott. Nem volt az a hatalmas kávézós típus.

- Valójában holnap este lesz egy.

- Ó, király. Izgalmasnak hangzik, talán elmegyek megnézni. Remélem nyerni fogtok.

- Hát, én is remélem, hogy nyerünk. Van esélyünk ellenük, a múltkor is megvertük őket, szóval elég izgalmasnak ígérkezik. Tudom, hogy nem akarnak tőlünk újra kikapni.

- Nos, ha nagyon jól akarsz játszani, feltétlenül szükséged lesz rám, már ha persze elmegyek. Még nem voltam olyan meccsen, ahol két különböző korosztályú csapat játszik.

- Tudom – közölte Niall – hiányzik egy saját pompon lány a lelátóról.

Harry felnevetett – Sosem leszek a te pompon lányod.

A fiúk még nevettek egy kicsit, majd tovább vitatták ki a focit. Annak ellenére, hogy Harry sosem volt a csapat tagja, nagy rajongója volt a sportnak, Niall pedig nem csak élt-halt érte, de még játszotta is, szóval jól el tudtak erről a témáról beszélgetni.

- Hali, srácok!

Harry gyorsan felkapta a fejét a hangra. Azonnal felismerte; a hangot, ami Louis Tomlinson-hoz tartozott. Miért volt ott mindenhol ez a gyerek?

- Ó, szia, Louis – üdvözölte Niall egy nagyszerű mosollyal – Mit csinálsz itt?

- Itt dolgozom – válaszolta Louis – Véget ért a műszakom, és láttam, hogy itt ültök.

- Nem is tudtam, hogy itt dolgozol – Niall hangja tele volt izgalommal – Ez azt jelenti, hogy simán adhatsz nekem néhány ingyen pitét?

Louis hátradöntött fejjel nevetett fel hangosan – Nos, három napja kezdtem el itt dolgozni, de… meglátom, mit tehetek.

Niall úgy nézett rá, mintha most kapta volna meg élete ajándékát; ingyen süteményeket. Harry erre csak a szemét forgatta, és kortyolt egyet a teájából.

- Ízlik a teánk, Harry? – kérdezte tőle Louis.

- Öh, igen, nem olyan rossz.

Louis egy győztes mosolyt villantott – Remek! Ma reggel én voltam felelős az összes elkészülő teáért.

- Hát, akkor jó munkát végeztél – mondta Harry, majd csodálkozott, hogy a dicséretétől mennyire felcsillantak Louis szemei. Lehet, hogy Niall-nek igaza volt. Talán Louis mégsem olyan rossz – Hé, tudom, hogy amit pénteken mondtam, nem volt túl szép, szóval csak bocsánatot szeretnék kérni.

Louis teljesen megdöbbent – Harry, ne szabadkozz. Teljesen megértem. Én is rosszul fejeztem ki magam.

- Igen – felelte Harry – Eléggé.

Louis elszégyellte magát, kissé zavarba jött. Harry látta, ahogy arca halvány rózsaszín árnyalatot vesz föl.

- Viszont – szólt közbe Niall, megpróbálta megtörni a kezdeti feszültséget – mindketten bocsánatot kértetek, szóval minden rendben?

Louis Harry tekintetét kereste, aki belenézve azokba válaszolta – Igen, minden rendben.