Több, mint aminek látszik - 1. Fejezet

Sziasztok, meg is jöttem a történet első fejezetével, remélem tetszeni fog. Kíváncsi vagyok a véleményetekre a sztorival és a szereplőkkel kapcsolatban, ki milyennek látja :)
A következő fejezet egy hét múlva kerül fel. Nem húzom tovább a szót, jó olvasást a részhez.
Puszi:
J.

1. Fejezet

Fej lehajtva, szemek lesütve, görnyedt testtartás. Csak így lehetett látni a magas, göndör hajú fiút, miközben a középiskolája folyosóján sétált. Végig a padlót bámulta, miközben csoszogott; figyelmen kívül hagyta az egész közelről hallatszódó diákokat, akik a „soha véget nem érő” folyosón beszélgettek egymással. Már réges-rég rájött, hogy ez a legjobb módja annak, hogy egy nap tűrhetően teljen el a pokolban, ahová járt. Fejét lehajtva tűrte osztálytársai szánalmas tekintetét, máskülönben már rég nekilökték volna a szekrényeknek, ha rossz szemmel pillantott volna rájuk. Nem, a legjobb az volt, ha csak lehajtott fővel ment, remélve, hogy a lehető legjobban elvegyül a többi diák között – bár jól tudta, ez sem védi meg teljesen attól, hogy belékössenek.

Ez az, amit kapott, csak mert más volt.

Harry Styles nem volt mindig az a félénk gyerek, akit naponta zaklattak. Egészen a középiskolás éveinek feléig egy elég nagy baráti társasága volt. Barátok, akik menők voltak, sportolók, és kedvelték őt. Kivételesnek érezte magát; folyamatosan szerezte magának az újabb és újabb barátokat. Élvezte az életet és élvezte az iskolát. Ahelyett, hogy megbújt volna az osztályok között, állandóan beszélgetett a barátaival, ismerősökkel a zenéről, vagy éppen a fociról. Hatalmas rajongója volt a sportágnak. Bár nem focizott, volt három barátja is, akik a csapatban játszottak.

Liam, Zayn és Niall. Ők voltak a legjobb barátai gyerekkora óta. Mindig együtt voltak, így, négyen; mindenhová elmentek és hülyeségeket csináltak. Az iskolás éveik voltak a legjobbak az életükben. Úgy tervezték, ők lesznek az iskola nagymenői, és ez az első évük felén már meg is valósult. Minden hétvégén bulikba hívták és kikérdezték őket a legjobb csajokról.

A lányok; ez az, ami mindent elrontott Harry tökéletes világában. Négyük közül Harry volt az az egy, akit a legjobban akartak. Göndör haja, élénkzöld szeme és bájos személyisége egyből megfogta a lányok figyelmét, nagyjából már akkor, mikor kezdte az iskolát. De Harry sosem randizott és sosem fordított sok figyelmet rájuk. Ezt Liam és Zayn is észrevette, és tudták, valami van a barátjukkal. Megpróbáltak randikat szervezni neki, de Harry mindegyiket visszautasította.

Ez volt az első hibája.

A második hibája az volt, hogy bizalmat fogadott a legjobb barátainak, mikor végre elárulta a titkát. Egy normális péntek este volt. A négy fiú együtt lógott Liamék házában, videojátékot játszottak és pizzáztak. Zayn néhány felsőbb évesről beszélt, akiken megakadt a szeme. Vele párhuzamosan beszélték ki a sötét hajú fiút, mígnem Liam megkérdezte, hogy milyen lányokat talál vonzónak. Harry egy egyszerű „semmilyet” szóval igyekezett válaszolni, majd ugrott, hogy terelje a témát. De nem volt szerencséje. Liam nem akart másról beszélgetni addig, míg Harry egy olyan személyt meg nem nevez, akit vonzónak talál. Josh Anderson. Őt mondta Harry. Josh volt a futball csapatkapitánya, és száz százalékosan férfi.

Biztos volt benne, hogy a barátai azt fogják mondani, hogy nem támogatják azzal az új információval, hogy a gyerekkori legjobb barátjuk meleg. Nos, a háromból kettő így is tett. Viszont Niall nagyon támogató volt. Harry pártjára állt, mikor Liam és Zayn elmondta az egész sztorit a csapatkapitányuknak, és mikor Josh nekiment a fiúnak az egész iskola szeme láttára. Niall maradt Harry egyetlen barátja, mindezek ellenére.

- Húzz el az útból, idióta!

Hangzott közvetlenül előtte, majd egy kemény lökést érzett, és már csak arra lett figyelmes, hogy a háta erősen nekicsapódik az öltöző hideg fémének. Gondolatai félbe maradtak, mikor Liam szemébe nézett. Az ex- legjobb barátja volt az első számú zaklatója idén. Miután Josh elballagott, és nem tudta folytatni a nemes feladatot, Harry szemében Liam vette át a sátán szerepét.

- Sajnálom – motyogta Harry, és már indult is el, hogy minél gyorsabban eltűnjön a szikrázó szemek elől. Remélte, hogy Liam érdeklődését elveszítve hagyja majd, hogy elsétáljon, és egyedül legyen.

Viszont a sorsnak egészen más ötletei voltak.

Összerezzent, mikor hátulról erősen meglökték, és a földre esett.

- Wow, Styles, tényleg óvatosabbnak kéne lenned, úgy tűnik elég csúnyán elestél. Nem akarom, hogy megsérülj.

 Harry csak feküdt ott, összeszorított szájjal. Nagyon nem akart visszaszólni Liamnek, hogy aztán jól seggbe rúghassa. Nem lenne jó vége.

- Szép napot, idióta! – vágta oda Liam gúnyosan, miközben elsétált.

Harry összeráncolta a homlokát. Szép napot? Liam sosem mondott ilyet még neki. Persze a hozzátett „idióta” sértést már megszokta, de még mindig furcsa volt.

Harry végig ezen gondolkozott, miközben feltápászkodott a padlóról, ez csak egy nap volt a sok közül.

-----------------------------------

Ahogy az ebédidő rohamosan közeledett, úgy érezte Harry sokkal jobban magát, annak ellenére, milyen borzasztóan indult a reggele, két okból kifolyólag. Volt egy kis fejfájása, amiért nekicsapódott a feje az öltözőnek, de már kezdett elmúlni.

Harry a szokásos asztalhoz sétált, amit Niallel szokott megosztani, és ahol már a fiú ült és evett valamit.

- Hé, haver! – kiáltott Niall egy vigyorral, amely tele volt étellel, - Nem láttalak egész nap, mi történt?

- Niall, kérlek, nyeld le, mielőtt beszélsz – válaszolta kissé kuncogva – amúgy Liam történt.

- Oh, basszus. Jól vagy? – kérdezte óvatosan.

- Aha, ne aggódj. Semmi olyan nem történt, amit egy Aspirin ne tudna helyre hozni – válaszolta Harry, próbálva jobb hangulatot előhozni.

Niall a szemöldökét ráncolta – Mit tett veled?

A fiú felsóhajtott, majd elmondta az öltözőszekrényes esetet, és hogy hátulról váratlanul fellökték. Elárulta, amit neki mondtak az eset közben, mire Niall csak a homlokát ráncolta.

- Aha, el fogok beszélgetni vele ma este az edzésen. Nem is, jobbat tudok, az edzővel fogok beszélni, biztos vagyok benne, érdekelné, hogy a kis sztár játékosa mekkora zsarnok!

- Nem, Niall, semmi ilyesmit nem fogsz tenni – mondta Harry fáradt hangon – Nem akarom, hogy legyen még egy oka dühösnek lenni rád. Sosem fogja elfelejteni, hogy kiálltál mellettem, mikor az a dráma volt, hogy én a fiúkat szeretem.

- Nem is kell semmit sem elfelejtenie nálam, mert vele ellentétben, én tettem a helyes dolgot. Harry, nincs abban semmi rossz, ha a férfiakhoz vonzódsz. Ő egy bunkó; csak az érdekelte, hogy népszerű legyen, és mikor Josh nem, uh támogatta ezt, vakon követte őt, mit sem törődve veled, velem vagy bármi mással.

- Igen, tudom. De elég nehéz úgy utálni őt, hogy közben a szép dolgokra gondolok, amiket együtt éltünk meg – magyarázta Harry.

Niall egyetértően bólintott, majd tovább folytatta az evést. Miután nagyjából kibeszélték a Liam témát, jelentéktelen dolgokról kezdtek el beszélni.

- Oh, egyébként, - kezdett bele Harry – bent kell maradnom a suliban valami extra kredit dolog miatt, szóval nem tudnál hazadobni fociedzés után?

- Persze, haver, nem probléma. Muszáj visszaszerezned a kocsidat, egy hete volt, hogy elvittük a szervizbe!

- Tudom, higgy nekem, utálok hazagyalogolni. Viszont reggel hívtak, hogy holnap délutánra kész lesz.

- Jó – mondta mosolyogva Niall – Edzés után találkozunk!

---------------------------------

Vége lett a napnak, és ezáltal a tanórákon kívüli tevékenységeknek is. Harry szórakozottan sétált át a folyosókon, Niall kocsijához igyekezett, míg a szőke nem végzett az öltözőben.

Nagyon fáradt, hosszú napja volt, éppen ezért sem volt felkészülve a következőkre.

Egy hatalmas kéz került a látóterébe, egyenesen a tanulmányi jegyzetei felé, amit nagy lendülettel löktek ki a kezéből. Csak nézte, amint a papírjai minden irányba repültek, egészen a padlóig. A fejét még időben fordította el, hogy lássa Liamet és Zaynt, akik nevetve haladtak tovább a folyosón.

Harry felsóhajtott, majd lehajolt, hogy összeszedje a szétszórt papírokat. Azonban, mielőtt még elérhette volna őket, egy váratlan kéz nyújtotta át neki a szétszórt iratait – Parancsolj.

Harry a hang felé fordult, és kissé megugrott, mikor látta, hogy a fiú focimezt viselt.

- Ne aggódj – felelte szelíd hangon – Nem foglak bántani vagy ilyesmi.

Harry anélkül vette ki a kezéből a papírjait, hogy ránézett volna a fiúra, majd elsuttogott egy köszönömöt.

- Láttam, ami történt veled ma reggel.

- Remélem élvezted a showt – válaszolta immáron dühösebben, de még mindig nem pillantott föl.

- Nem, természetesen nem! Egyáltalán nem helyes, ahogy bánnak veled.

- Na ne, komolyan? – kiáltott fel Harry – Ha annyira zavart, akkor miért nem tettél semmit sem ellene?

- Azt hiszem, meglepett ez az egész – felelte, a hangjában bűnbánással.

Harry óvatosan nézett föl a focista arcára. Zavarodott volt, miért lepődne meg bárki azon, hogy őt terrorizálják? Amikor végre a fiú szemébe nézett, rájött, hogy még sosem látta ezelőtt – Te meg ki vagy?

A fiú elmosolyodott.

- Louis vagyok. Louis Tomlinson.