Több, mint aminek látszik - 10. Fejezet

10. Fejezet

Harry álla a padlón koppant.

Várj, mi?

Bizonyára félre hallott valamit. Vissza kellett gondolni a szavakat, majd megérteni, amik az alacsonyabb fiú ajkain csúszott ki. Ez igaz?

A két focista teljesen ledöbbent. Folyamatosan a másikra pillantgattak, mintha ezzel könnyebben fel tudnák dolgozni az új információt. Néhány másodperccel később Zayn agyában világosság gyúlt és a szemei elkerekedtek, amikor végre rájött, mire is utalt Louis.

- A kurva életbe, Liam! Tomlinson buzi!

Liam erőltetetten felnevetett, majd Louisra pillantott, aki Harry előtt állt védelmezőn, meg sem próbálva cáfolni az elhangzottakat. Szemöldökét megemelve fordult vissza Zaynhez, mintha ezzel is azt kérdezné tőle, az, amit mondott, komoly-e.

A másik csak bólintott.

- Uram isten, Zayn! Ez egyre rosszabb. Elterjedt a melegség! – kiáltotta Liam undorodva – És ez csakis Harry hibája!

Zayn elhúzódott a két fiútól és kezeit az arca elé szorította – Kérlek, ne fertőzzetek meg! Nem akarok szar kis buzeráns emberré válni!

Louis szeme azonnal összeszűkült és intenzíven sötétebb lett. Állkapcsát egy pillanatra összeszorította, és egy újabb, emberfeletti morgás szökött ki ajkai közül.

Felugrott, és gallérjánál fogva ragadta meg a srácot, azon volt, egy bal horoggal beverjen neki egyet, de a szorosan összezárt öklét hátulról Liam megragadta. A fogvatartott kezet körülfonta Louis-n, majd azzal együtt húzta arrébb Zayntől. Mivel bal keze korlátozva volt, Louis hirtelen meglendítette a jobbját és visszakézből Liam szeme fölé ütött.

A focista felüvöltött, és megcsavarva Louist a karjánál fogva teljes erőből nekilökte a betonfalnak. A fiúnak legelőször az orra találkozott a fallal. Harry azonnal meghallotta az ijesztő reccsenő hangot, mielőtt a vér elkezdett volna ömleni a megmentője arcából.

- Elég! – sikoltotta Harry, Louis és a két focista közé ugorva – Most már elég!

Liamet elkápráztatta Harry kitörése, de a göndör hajú fiú vészjóslón nézett, továbbra is mozdulatlanul.

Zayn ledöbbent, majd Liam karjáért nyúlt, - Gyere, haver, lépjünk le. Hagyjuk ezeket a beteg állatokat magukra.

Harry gyomra összeszorult, mikor Zayn egy adag nyálat köpött Louis mellé, aki még mindig a padlón ült, és próbálta elállítani a folyamatosan vérző orrát.

Louis, teljesen felháborodva, felpattant a földről, és azon volt, hogy ismét neki essen a srácnak, de Harry karait a dereka köré fonta, ezzel sikeresen visszatartva.

- Louis! Hagyd, nem ér annyit! – keményen küzdött, hogy meg tudja tartani a fiút, akiről Harry tudta, hogy sokkal erősebb volt termetétől függetlenül.

- Igen, Louis, hallgass a barátnődre – gúnyolódott Liam.

Az elfojtott morgás miatt, ami mélyen Louis torkából jött, Harry gerincén végigfutott a hideg.

Mikor Liam és Zayn távozni készült, a fekete még visszafordult, és egy undorító pillantással illette mindkettejüket.

Egy pillanattal később, hogy elmentek, Harry felugrott, hogy bezárja a mosdó ajtaját. Amint meggyőződött róla, hogy semmilyen más, nem kívánt személy nem tud bejönni, megfordult, Louisra pillantva, aki azóta újra visszacsúszott a padlóra, a vére pedig még mindig erősen folyt.

- Louis?

Nem kapott választ.

- Louis? – próbálkozott még egyszer, óvatosan a fiú felé lépkedve.

Az említett hirtelen felpillantott, még mindig a vérző orrát szorította és észrevette, hogy Harry őt figyelte – Jól vagy, Harry?

Harry majdnem felnevetett Louis kérdésére. Jól van-e? Louis volt az, aki a földön ült, összevérezve maga mellett mindent, és akinek testén zúzódások nyomai kezdtek megjelenni, mégis, jobban aggódott őérte?

Ki ez a srác?

Bólintott – Jól vagyok, de veled mi van? Miért mondtad azokat a dolgokat?

A fiú nem válaszolt.

- Nem kellett volna olyanokat mondanod. Nem érek én annyit, Louis – suttogta félve és felé nyújtotta a kezét.

- Én nem mondtam semmi olyat – mondta tétovázva, miközben elfogadta Harry kezét és ügyetlenül felállt – Magamért mondtam.

Harry megtorpant és az alacsonyabbra kapta a tekintetét, próbálva olvasni a tekintetéből – Szóval… igaz?

Louis sóhajtva a csap fölé hajolt, beszennyezve a fehér porcelánt a vörös vérével. Még mindig nem válaszolt a kérdésre. Csak állt ott, figyelve a lehulló vércseppeket, ahogy azok összekeverednek a csapban lévő kósza vízcseppekkel végigszánkáznak a lefolyó felé, csúnya mintát hagyva maguk után. Harry arrébb lépett, majd egy marék papírtörlőt letépve bevizezte az egészet.

- Szabad? – ajánlotta föl egy édes, gödröcskés mosollyal.

Louis csak bólintott.

Harry gyengéden megtörölgette a fiú sebhelyes arcát a vizes papírtörlővel, és egy pillanatra mélyen egymás szemébe néztek. Nem tartott tovább néhány másodpercnél, Harry gerincén mégis borzongás futott végig és kénytelen volt elnézni. Az apró tekintet, ami a fiú lelke mélyén honolt, megadta a választ Harrynek.

Louis meleg volt.

A göndör továbbra is óvatosan tisztította le a vért a másik fiú arcáról, közben pedig az agya ezerrel járt, hogy mit kéne következőleg tenni. Kérdezzen rá? Vagy hagyja, hogy Louis eldöntse, mikor és hogyan akarja beavatni a dolgaiba?

Harrynek eszébe jutott, milyen volt, mikor ez róla derült ki; nem kapta meg azt a kellő támogatást, amit remélt és elvárt volna. Barátokat vesztett el és ellenségeket szerzett. Ha Niall nem lenne, nem tudta, hogyan élte volna túl. Szüksége volt Louisnak egy emberre legalább, aki az ő oldalán áll, ezért Harry eldöntötte, hogy rákérdez.

- Más is tudja?

Louis továbbra is a csapba bámult. Harry azt gondolta, a fiú csak el akarja kerülni ezt a témát, de végül olyan törött, bátortalan hangon szólalt meg, hogy alig ismerte meg.

- Biztos vagyok benne, hogy az emberek többsége mostanra már tudja. Valószínűleg már fel is festették a falakra.

Harry szíve fájdalmasan összeszorult a fiú szavait hallva. Nyilvánvalóan nem így tervezte ezt az egészet nyilvánosságra hozni. Ha egyáltalán tervben volt.

Louis minden egyes szavában fájdalom honolt, amitől Harry úgy érezte magát, mintha hibás lenne. Hol volt az a bátor hős, aki megmentette azoktól a súlyos fájdalmaktól és gyötrelmektől?

Sajgott a szíve a tinédzserért, amikor meglátta a kárt, amit Louis szenvedett. Most, hogy a vér többségét letörölték az arcáról, Harry végre tüzetesebben is meg tudta vizsgálni a vérréteg alatt rejtőzött sérüléseket. A fiú orrvérzése még mindig nem állt el, egy mély lila véraláfutás futott az álla bal oldalán és biztos volt benne, hogy egy hatalmas púp lesz a fején, ahol nekiütődött a betonfalnak. A jobb szeme fölött is egy csúnya sötét folt keletkezett, amiből szerencsére már nem szivárgott vér, viszont még mindig fel volt dagadva a piros terület.

Harry ellépett a fiútól és kidobta a véres papírtörlőt a szemetesbe, mielőtt visszasétált volna a zuhanyzóba, hogy letekerjen egy újabb maroknyit. Visszasétált, ahol Louis még mindig a csap fölé volt hajolva, és meredten bámult a tükörképére, tekintete pedig tele volt reménytelenséggel.

- Tessék, - felelte Harry, átnyújtva a papírköteget a fiúnak – Tekerj föl néhányat, amivel be tudod dugaszolni az orrodat. Segít elállítani a vérzést.

Harry továbbra is Louis zilált megjelenését nézte a csap fölött elhelyezkedő nagy tükörből, miközben a fiú feltekerte a toalett papírt, majd gondosan felhelyezte a bal orrnyílásába, ezzel hatékonyan megállítva a vérzést.

- Most, megpróbáljuk letakarítani a véres dzsekidet?

Louis lenézett a ronda vörös foltokra, mintha nem is tudta volna eddig, hogy ott voltak. A vérfoltok rikítóan hatottak a világoskék farmerkabáton.

Szomorú szemekkel nézett Harryre – Nem kötelező segítened – hangja alig volt több suttogásnál.

- Ugye most viccelsz velem? – kiáltott fel Harry – Nem lennél itt, ha nem történnek meg velem azok a dolgok. Én vagyok az oka annak, hogy vérzel, hogy annyi sebet szereztél, és hogy mindened szinte el van törve!

- Nem, nem te vagy Harry – válaszolta Louis gyorsan – nem te ütöttél meg.

- Igazad van, nem én vertelek meg. Viszont azt ne felejtsük el, Louis Tomlinson, hogy ma megmentettél attól a kettőtől. Megmentettél egy seggbe rúgástól. Te voltál az én hősöm, és a legkevesebb, amit most tehetek, hogy nagy szakértelemmel eltávolítom a vérfoltokat a dzsekid szövetéből.

Louis megengedte magának, hogy szája sarka kissé felfele görbüljön Harry poénja hatására, és bár nem nevetett, de egy kis kuncogás szaladt ki ajkai közül, amelyet a másik fiú olyannyira szeretett.

Segített a kisebbiknek levenni a felsőjét, majd hozzálátott eltűntetni a foltokat, mindeközben Louis pedig a kezéről kezdte eltávolítani a rászáradt vért. Harry nem tudta figyelmen kívül hagyni a fiúból kiszökő fájdalmas hangokat, mikor az ujjait törölte át. Nyilvánvalóan a Zayn okozta sérülés más károkat is okozott a bőr alatt. Harry úgy döntött, inkább nem kezd el kérdezősködni, örült, hogy Louis elfogadta a segítségét.

Mikor mindketten végeztek, Louis szinte elfogadhatónak tűnt. Kezével félénken hajába túrt, hogy kezdjen valamit a rendezetlen frizurájával. Visszanézett, Harry tükörképére pillantva, majd finoman, de határozottan bólintott.

Köszönöm.

Harry elfogadta Louis csendes elismerését, majd finoman megragadta a vállát.

- Ki akarsz menni innen? Kezd elérni a fülkékből jövő pisiszag.

Louis szája sarka egyre csak felfelé görbült, miközben próbálta elfojtani a vigyorgását. Bólintott.

- Tudok egy csendes helyet, amelyről nem sok ember tud. Menjünk oda leülni és beszélgetni.

Louis egy mély lélegzetet vett, és újra bólintott – Oké.