Több, mint aminek látszik - 9. Fejezet

9. Fejezet

Harry nem látta többet Louist azon a héten, amit furcsállt. Ráadásul még Niallt sem tudta megkérdezni, hogy Louis-nak ilyen sok fociedzése lenne-e, mivel szegény srác egész héten otthon feküdt, betegen.

Miután a nap utolsó óráját is befejezte, Harry az iskola északi végén lévő kis mosdóba tartott. Gyakran választotta ezt, mert elég messze volt azoktól a helyektől, ahol a többiek szoktak lenni.

Épp befejezte a kézmosást, mikor lépteket hallott, és az ajtó kinyílt.

- Csá, énekeském.

Liam. Te jó ég.

Harry megfeszült, már pont azon volt, hogy megfordul és kimegy a helyiségből, mert egyáltalán nem akarta hallani a sértéseket, mikor Liam és Zayn egyszerre megragadták.

- Úgy hallottam, még mindig szerelmes dalokat írsz rólam – mondta fenyegetően Liam – Amennyire megérintett, úgy undorodok tőle.

- Nem tudom, miről beszélsz – felelte Harry, hangjából tisztán kivehető volt a harag. Azóta nem énekelt az iskolában, hogy kitudódott és mindenki támadta miatta.

- Azt hiszem, meg kéne tanítanunk egy kis leckét – tette hozzá Zayn gúnyosan, figyelmen kívül hagyva Harry zavartságát.

Mielőtt sikerült volna realizálnia a dolgokat, a két sportoló egyszerre ragadta meg a karjait és az ablak alá húzták. A falhoz ütközött, feje pedig a kemény betonnak csapódott. Harry a lehető legjobban próbált kiszabadulni a szorító kezek közül, és közben kordában tartani a kiszabaduló könnyeket. Még sosem fenyegették meg ilyen módon. Általában csak egy gyors lökést kapott, de ez… ez valami egészen más volt. Borzongás futott végig Harry gerincén és a két focista halálát kívánta.

Mélyen magába nézett, színlelt bátorságot öltött magára.

- Rendben. Meg akartok verni? Le akartok győzni? Csak hajrá. De esküszöm nektek, akkor sem fogok soha megváltozni. Ez az, aki vagyok, és ez nem rossz. Csak különbözök tőletek. És nem szégyellem. Szóval gyerünk, üssetek meg – hangja kissé megtört az utolsó szavaknál, könnyei lassan gördültek le az arcán.

A fiú két ex-barátja szórakozottan egymásra nézett, majd figyelmüket immáron teljesen Harrynek szentelték.

- Azt hiszem, kész vagyok – mondta Zayn egy gonosz mosollyal és Liamre nézett – Szeretnéd te elkezdeni?

Harry lehunyta a szemét, és felkészült, mikor Liam felemelte ökölbe szorított kezét.

- Senkit sem fogtok megverni – mondta egy új hang.

Harry kiengedte az eddig bent tartott levegőt, és felnézett, hogy lássa az embert, akihez a hang tartozott, megmentve őt a fekete tekintetektől. Louis Tomlinson állt a mosdó ajtajában, karjait összefonva mellkasa előtt, szigorú tekintettel.

Liam és Zayn ledobták Harryt, aki még csak nem is tudta, mikor emelték fel a padlóról. Louis a két fiú tekintete között járt, mígnem találkozott a göndör gyönyörű zöldjeivel.

- Harry? – kérdezte lassan – Jól vagy?

Nem bírt beszélni. Mindössze aprót bólintott.

Liam és Zayn újból egymásra néztek, most viszont teljesen össze voltak zavarodva.

- Tomlinson? Mi a franc?

Louis figyelmen kívül hagyta csapattársait, tekintete végig Harryn maradt. Kék szemei őszintén csillogtak – Nem fogom hagyni, hogy bárkit is bántsatok.

- Haver, mi van veled? – kérdezte Liam, és megrázta a kezét Louis előtt, hogy rá figyeljen.

- Kifelé – Louis szinte morogta.

Zayn elégedettnek tűnt – Haver, mi a pokol lett veled? Valami őrült tablettákat vettél be vagy mi?

- Azt mondtam, kifelé. Nem fogtok soha többet senkire sem kezet emelni – Louis nyelt egyet, mikor Liam és Zayn elé értek, de nem hátrált.

Harry agya ismét működésbe lépett, miközben figyelte, ahogy a két kínzója lassan átmennek kisfiúkká.

Oh, jézus. Meg fogják ölni.

Liam hihetetlenül dühösnek tűnt – Tényleg, haver? Mert biztos vagyok benne, hogy mindkettőtöket könnyedén elintéznénk.

- Csak hagyjátok őt mostanában békén – mondta Louis sötét tekintettel – Eleget szenvedett már miattatok, idióták.

Harryben benne rekedt a levegő. Oké, hivatalosan is halott.

- Te szórakozol velünk? – kérdőjelezte meg Zayn szemöldökét felemelve – Mert tudom, hogy nem mondanád ezt csak úgy az arcomba.

- De, megmondtam, és komolyan is gondoltam. Most csak húzzatok a francba és hagyjátok békén Harryt – válaszolta Louis a fogait csikorgatva.

Az első ütés, ami elcsattant, Louis állát találta el, aki emiatt a mögötte lévő falnak csapódott. Egyetlen morgás jött ki az alacsonyabbik ajkai közül, majd kiegyenesedett és nekiugrott a gyanútlan párosnak. Egy szolid ütést mért Zayn arcára, mielőtt Liam keze lecsapott volna.

Zayn felegyenesedett, hüvelykujjával letörölve a szája sarkán lévő vért, és Louis felé fordult – Te kis punci! Most véged!

Louis küzdött, hogy kiszabaduljon Liam szoros kezei közül, de hiába. Egy pillanat múlva már be is húztak a gyomrába, mire egy hangos sípolás hallatszott, ahogy a tüdejében lévő oxigén elszorult. A földön érezte magát, összehúzva.

Ezúttal Zayn szedte föl a padlóról és tartotta meg, miközben Liam visszahúzta a kezét, készen állva, hogy lesújtson. Louis feljebb emelte a könyökét, majd megcélozta a fölötte álló fiú érzékeny pontját. Az a földre esett, fájdalmasan zihálva.

Liam szeme feketére váltott, átnyújt és megragadta Louist az inge gallérjánál, majd durván nekilökte a mosdó falához. Feje hasonlóan csapódott oda, mint nem olyan rég Harrynek.

Louis látása elmosódott, és hirtelen hányingere lett. Felkészült az ezt követő ütésekre, amiről tudta, hogy el fog jönni.

De nem jött.

- Hagyjátok abba! – sikoltott fel Harry, miközben lenyomta a vállát és ellökte Liamet a kisebb fiútól.

Liamet megdöbbentette a bátorság, amit Harry mutatott. Zayn épp most kezdett talpra állni, kezét combján támasztotta, tekintetével pedig lándzsát szúrt a két fiúba.

- Most már te fogsz kapni, buzeráns. Takarodj az utamból, Tomlinson.

Louis nem mozdult. Karját Harry elé tette, és elé lépett, ezzel védve a két sportolótól.

- Mi van, ha nem? Csak azért van problémátok vele, mert meleg?

- Kibaszottul igen – vicsorogta Liam.

Louis egy pillanatig habozott. Nyelt egyet, Harryre nézve, majd visszafordult csapattársai felé.

- Nos, akkor velem is ez lesz a problémátok.