Több, mint aminek látszik - 39. Fejezet

 

A szobát betöltötte a hangos lövöldözések zaja, ami a falakról is visszhangzott.

- Megdöglesz, te szemét!

Harry kuncogva pillantott Niallre, aki épp az idegenek megölésére koncentrált videojátékozásuk közepette.

- Mit ártott neked az a földönkívüli? – kérdezte, miközben ő is elkezdett lövöldözni.

- Úgy érted azon kívül, hogy megtámadta a bolygónkat és most éppen megpróbál megenni minket?

Harry megforgatta a szemét – Nem hiszem, hogy meg akarnának enni.

- Még jó, hogy meg akarnak. Mi másért jöttek volna a Földre?

- Uh, hogy átvegyék a bolygónkat? Kísérletezzenek velünk? Vagy talán csak felfedezők.

- Akárhogy is, meg kell halniuk.

Péntek délután volt, Niall már végzett az iskolában és átjött Harryhez, hogy ne legyen egyedül, mivel Louis egy egyéni terápián volt. Most már hivatalosan is együtt voltak és fogták egymás kezét, mikor egy terapeutáknak kellett mesélniük életük legsötétebb időszakáról. Viszont a nő azt javasolta nekik, hogy külön-külön jöjjenek el ezentúl a beszélgetésekre; csak a javukat szolgálná.

Természetesen azonnal tiltakoztak, nem tetszett nekik az ötlet. Anne viszont a nővel értett egyet, és muszáj volt rávenni a fiúkat, hogy fogadják el a dolgot. Valami olyasmit magyaráztak nekik, hogy függetlennek kell lenniük egymástól, vagy hasonló szarságot. Harryt nem érdekelte az ok, csak azt tudta, hogy elszakították a barátjától és ez nagyon nem tetszett neki.

- Kérhetnék tőled egy tanácsot, Niall? – kérdezte Harry, miután befejezték a játékot.

A szőke hajú fiú felé fordult, miközben letette a konzolt – Persze. Mi az, haver?

- Ma este el akarom vinni Louist egy igazi randira.

Niall felvonta a szemöldökét – Csak nem azt akarod mondani, hogy még sosem voltatok rendes randin?

Harry a fejét rázta – Ezért kell a segítséged. Hova vigyem? Mit csináljunk? Mit vegyek fel?

- Haver, - szakította félbe Niall – Nyugi. Olyan vagy, mint egy lány.

A göndör azonnal befogta a száját.

- Vidd el egy menő étterembe, az mindig nyerő.

Harry egy pillanatig elgondolkozott rajta – De nem biztos, hogy mi azok a ’drága étterembe beülős’ emberek vagyunk.

- Ez lesz az első randitok, Harry. Ezt szokták ilyenkor csinálni.

- Oké, elviszem egy szép étterembe.

- Remek – mondta Niall és felvette a konzolt – Most már visszatérhetünk a földönkívüliek kicsinálásához?

Harry felnevetett – Esélyük sincs.

--------------------------------------------------------

Az étterem mesés volt. Halvány fényt adtak az asztalon lévő pislákoló gyertyák, emiatt pedig a romantika szinte már a tetőfokon volt. Egy zongorista halkan játszott a háttérben, és bár Louis megértette, Harry miért ezt a helyet választotta, korántsem volt hangulatos és meghitt.

Louis öntudatlanul gyűrögette a kedvenc, de már kopott pulóverét. Nem érezte magát idevalónak, mikor megérkeztek, főleg mikor látta azokat a felnőtteket, akik bizonyára a házassági évfordulójukat ünnepelték. Csak egy kényelmes pólóra és egy elnyűtt farmerra vágyott, vagy még jobb, Harry ruháira, amibe bele tud simulni és el tud veszni.

Oldalra pillantva észrevette, hogy Harry elégedett pillantással vigyorog. A fiú szinte hangtalanul sóhajtott fel. Nem ez volt az a fajta hely, ahol valaha is gondolta volna, hogy eszik, de Harry sokat gondolkozott a randi helyszínen, és Louis mindent megtett, még egy olyan étterembe is eljött, ahol kényelmetlenül érezte magát, ha ez azt jelentette, hogy a párját örömmel tölti el.

És Harry olyan boldog volt, mikor elmondta Louisnak, hogy milyen különleges estét szervezett kettejüknek. A srác egy idegesítő terápiás beszélgetésről ért haza, miközben hallotta, ahogy Harry és Niall üvöltöznek a tévéhez valami földönkívülis játék miatt. Olyan jó volt ezt látni; ahogy a pasija végre minden rosszat elfeledve játszik a legjobb barátjával.

Mikor a göndör észrevette, hogy megérkezett, izgatottan ugrott fel a kanapéról és elmesélte Louisnak, hogy milyen meglepetéssel készül neki. Nem volt valami romantikus, de Harry annyira imádnivaló volt, és ez többet ért mindennél.

És így kerültek ide, a város állítólag legromantikusabb éttermébe. Harry Louis kedvenc, legszebb sötét farmerját viselte, a kedvenc bokacsizmájával és inggel. Olyan jóképű és szexi volt benne.

Egy hátsó sarokban lévő asztalhoz érkeztek, amiért Louis hálás volt, Harry pedig kihúzta neki a széket, megvárta, amíg leül, majd ő is helyet foglalt.

- Nem volt muszáj elhoznod – mondta Louis elpirulva.

Harry mosolya beragyogta az arcát – Én akartam, Lou.

Louis visszamosolygott rá, majd lenézett az étlapra. Az első, amit észrevett, hogy nincsenek árak. A szíve lesüllyedt a gyomrába. Ez biztos, hogy nem az ő helyük volt, és azon tűnődött, Harry miért pont ezt választotta.

- Szerinted lehet itt kapni sört? – kérdezte, miközben azon gondolkodott, hogy egy pohár ital talán segít megnyugtatni az idegeit.

- Sajnálom, bébi, - válaszolta Harry, felé mozdulva a székén – Nem szolgálnak fel ilyet. Viszont kérhetünk a vacsora mellé egy pohár bort.

- Ez… jól hangzik – mondta Louis csalódottan. Ez a divatos étterem egyszerűen nem az ő stílusa volt. Mi az, hogy nem szolgálnak fel sört? Ez teljesen kiakasztotta. Viszont ez az este Harryről szólt. Csak be kell fognia és alkalmazkodni.

- Tudod már, mit szeretnél enni? – kérdezte Harry.

- Uhh… - visszapillantott az étlapra. Olyan előételek neveivel volt tele, amiről még életében nem hallott – Tudsz valamit, ami finom?

- Biztos vagyok benne, hogy itt minden finom – mondta neki Harry – Én benne vagyok, hogy ugyan ezt együk – mutatott a menüben egy fogásra, ami nagyon bonyolultan írta le, hogy mi is az.

Louis vállat vont – Jól hangzik.

Miután leadták a rendelésüket a pincérnek, hétköznapi dolgokról beszélgettek, miközben várták az ételüket.

- Itt jön a vacsoránk! – kiáltott fel Harry.

Louis halványan elmosolyodott, mikor letették elé a tányért és töltöttek a borospoharába. Már rég elfelejtette a fogásnak a nevét, de azt meg tudta mondani, hogy egy darab marhahús volt, még akkor is, hogy negyedakkora volt, mint kéne lennie. Ott volt még mellette két sárgarépa, egy szelet burgonya és egy szál zöld valami.

Louis magában felnyögött, kívülről viszont rezzenéstelen arccal nyúlt a villájához. Akkor is élvezni fogja a vacsorát, ha belepusztul. Már az pótolta mindenért, hogy azzal a fiúval lehetett itt, akibe szerelmes volt.

Harry kétkedve nézte a saját tányérját, Villájával megbökte a húsdarabkát, majd Louisra pillantott.

Louis felvonta a szemöldökét – Mi a baj?

- Nem ez akar lenni az… előétel? – kérdezte bizonytalanul.

Louis alig bírta visszafogni a nevetését – Nem, nem hiszem, hogy előétel lenne. Ez a főétel.

Harry le volt sújtva – De, de… - hadart tehetetlenül.

Louis letette a villáját és hátradőlt a széken – Mit vártál, Göndör?

- Valami nagyobbat?! – válaszolta.

- Mindannyian ezt mondják – vigyorgott szemtelenül Louis.

- Hahaha, nagyon vicces – morogta Harry, de ő is elmosolyodott – Ember, ezt nem is kell felvágni.

- Mondj valami olyat is, amit nem tudok – mormogta Louis – Miért döntöttél úgy, hogy ide hozol el?

- Niall szerint a drága étterem a legjobb egy első randira – mondta.

- És hány randin is volt Niall? – kérdezte Louis nevetve.

- Csak azt szerettem volna, hogy tökéletes legyen – mondta a göndör félhangosan.

- Tökéletes – válaszolta Louis habozás nélkül.

Harry felnézett rá, miközben ajkai lefelé görbültek – Nem, nem az, Louis. Nem muszáj hazudnod.

- Nem hazudott – tiltakozott.

- Nem gond, - mondta Harry – Láttam, hogy reagáltál a helyre, mikor besétáltunk. Tudom, hogy nem tetszik.

Louis átnyúlt az asztalon és megfogta a kezét – Igaz, - ismerte be – Ez nem igazán az én helyem.

- Tudom – válaszolta Harry – Csak el akartalak hozni egy különleges helyre. Hogy megmutassam, mennyit is jelentesz nekem.

- Már megmutattad, mennyit jelentek neked – mondta neki Louis. És így is volt. Harry mindennap megmutatta neki. Minden egyes apróságban ott volt. Mint amikor Harry valamivel korábban arra ébredt, hogy reggelente teát főzött neki. Ott volt, mikor segített Louisnak az iskola által kijelölt online munkában – Te vagy a pasim, Harry. Ez az, amit mindig is szerettem volna. Amire valaha is szükségem volt. Mindez – mutatott végig az éttermen – nem jelent semmit. Viszont veled lenni? Az egész világot jelenti.

- Komolyan mondod? – kérdezte Harry csillogó szemekkel.

- Igen – felelte komolyan.

- Ó, Lou, te mondod a legédesebb dolgokat – viccelődött mosolyogva Harry.

Louis viszont látta, ahogy az alsó ajka megremeg, és tudta, mennyire erős benne is a szerelem, amint iránta érez – Édes srác vagyok, - viccelődött ő is.

Harry megnyalta az ajkát – Tudom.

Louis arca ismét pírba borult, ahogy a forróság áthaladt a testén – Szemtelen – motyogta.

A göndör mosolya vigyorrá húzódott – Nos, hogyan viszonyulsz a hamburgerhez és sült krumplihoz?

- Mindenképpen rohannék ilyeneket enni – válaszolta Louis.

- Akkor hajrá – mondta, miközben az asztalra dobott néhány bankjegyet és felállt.

És kéz a kézben sétáltak ki a puccos étteremből.

---------------------------------------------------

Épp egy utcából sétáltak kifelé egy népszerű hamburgerező felé, mikor észrevettek valamit. Hangos zene és villódzó fények töltötték meg az éjszakai égboltot.

Mindketten elfelejtették, hogy most volt városuk éves őszi fesztiváljának hétvégéje; utazó cirkusszal és vásárokkal.

Abban a pillanatban, hogy meglátta a színes fényeket, Harry olyan meleg, gyermeki nevetést hallatott, ami Louis szívét azonnal megmelengette. Rámosolygott a barátjára, majd felhúzta a szemöldökét.

- Be akarsz menni?

- Naná! – kiáltotta Harry és már húzta is a bejárat felé összefonódó kezük segítségével.

Mivel egy úriember volt és az a tény, hogy Harry kifizette a drága, meg nem evett vacsorájukat, Louis fizette a belépőket és annyi menetjegyet, ami a göndört olyan boldoggá teszi, mint egy kisgyereket a karácsony.

Louis imádta Harryben, hogy ilyen szabad szellemű és fiatal szívű. A fiú ezen oldala csak a szerettei körül bukkant elő. Amikor boldog, mindenki más is az lesz mellette. Enyhén szólva is ragályos.

Nem törődtek azzal, hogy látják őket kézen fogva, és mielőtt még beértek volna a rengetegbe, Louis már csak azt érezte, hogy villámsebességgel kezdik húzni karjánál fogva a Break dance körhinta felé.

- Olyan vagy, mint egy kisgyerek – elmélkedett egy halvány mosollyal, megdörzsölve a vállát, majd ahogy beálltak a sorba, Harry egyik karjával lazán körbeölelte a derekát.

- A személyiséged bizonyára rajtam is megjelenik – vigyorgott Harry és egy csókot nyomott a fiú homlokára.

Louis fészkelődni kezdett, próbált nem azzal törődni, hogy az emberek mit gondolhatnak róluk. Félig lehunyt szemmel csoszogta végig Harry oldala mellett a sort, szinte érezte, hogy a szeretet és a melegség átjárja minden porcikáját.

Csak akkor engedték el egymást, mikor a kapuba érkeztek, és akkor is csak egy rövid ideig, majd Harry átkarolta Louis vállát, amint beültek a kétszemészes kocsiba.

- Mikor voltál utoljára ilyen dolgokon? – kérdezte a göndör, mikor a körhinta elkezdett mozogni.

- Már nem is emlékszem – Louis nem tudott nem felnevetni, mikor annyira felgyorsul a menet, hogy a szabad kezével muszáj volt a biztonsági korlátba megkapaszkodnia.

- Nos, tekintsd ezt egy hivatalos visszatérésnek a körhinták világában – vigyorodott el Harry, mosolya fényes és gyönyörű volt, ahogy csak forogtak, forogtak és forogtak.

---------------------------------------

- Istenem! Ez a legjobb dolog, amit valaha feltaláltak! – mondta Louis, miközben egy újabb kanálnyi jeges finomságot tömött a szájába, amit Harry nemrég vett neki. Kipróbáltál a katapultot is, és a szivárványszínű Ice’n’go jégkrémet Louis törlesztésként kapta, mivel végig úgy sikoltozott, akár egy kislány.

- Komolyan, ez lehetett az istenek étele! – vett még egy hatalmas adagot a szájába.

- Haver, ez nem újdonság – Harry bár nevetett Louis izgatott arckifejezésén, de egyben a legaranyosabb dolognak is tartotta. Előkapta a telefonját és gyorsan csinált is egy képet a pasijáról, még mielőtt Louis ellenkezni tudott volna.

- Viccet akarsz belőlem csinálni? – kérdezte sértettséget színlelve, de azért megkínálta Harryt egy nagy kanálnyi édességgel.

- Szeretsz engeeem! – hízelgett Harry, miután lenyelte a fagyit, abszolút elégedettnek látszott, viszont nem számított a nyakát érintő jéghideg ajkakra. Az odébb ugrására Louis hangosan felnevetett, Harry pedig csak szélesen mosolygott rajta, miközben a másik fiú ragyogó arcát nézte.

- Igen. Nagyon – válaszolt végül Louis, miután kiszórakozta magát.

Miután befejezték a fagylaltot, ezúttal Louis kezdte húzni Harryt egy fülke felé. Mosolya beragyogta az arcát, főleg mikor látta Harryn, hogy rájött, mit tervez.

- Válassz egyet – mondta neki Louis, mikor átadták nekik a jegyeket, majd felvette a játékpuskát, a megfelelő pozícióba igazította és megcélozta a hullámok mögött úszó hattyúkat.

- Mondjuk… azt akarom! – a göndör rámutatott a plüssállatok legfelső sorára, tudván, hogy Louis sportoló létére nagyon jó lesz.

Louis bólintott, lehunyta a gyengébbik szemét és várt, hogy a munkás meghúzza a kart a gép elindításához. Egymás után értek célt a lövések a madarakon, a dolgozó szeme pedig tágra nyílt a csodálkozástól. Miután az összeset eltalálta, Louis a legfelső polcon lévő nagy, kitömött medvére mutatott, és önelégült vigyorral várta, hogy a srác leemelje és átadja nekik.

- Csak mázlid volt… - motyogta az orra alatt, különösen akkor tűnt sértődöttnek, mikor Louis átadta a medvét Harrynek, aki csak magához ölelte azt.

-------------------------------------

- Tehát ez minden, amit akartál? – karolta át vigyorogva a göndör vállát, míg szemei a csillagos égboltot figyelték, amit most tűzijátékok fénye töltött be.

- Még több is volt – válaszolta szeretetteljesen, és arcát kissé oldalra fordította, elszakítva tekintetét a tűzijátékokról, hogy a még fényesebb kék szemekbe nézhessen.

- Ó, igen? Mégis hogy? – Louis rákapta a tekintetét, a kíváncsiság végigsöpört rajta.

- Csak te kellettél hozzá – suttogta, majd közelebb hajolt és megcsókolta a fiút, egyik kezét az arcára simította, míg másikkal hátulról a hajába túrt.

- Én is ugyan ezt gondolom, Göndör – válaszolta Louis, miután elváltak egymástól – Ez volt a legjobb randim az első randik történelmében.

- Istenem, fogalmad sincs, mennyire szeretlek – mondta Harry, majd Louis vállára hajtotta a fejét.

- Ó, azt hiszem, nekem sokkal jobb ötletem van – kezdett bele, miközben a göndör fürtökbe fúrta az ujjait – Mert éppúgy szeretlek téged, ha nem jobban.

Harry felé fordította a fejét – Lehetetlen.

Majd újra csókban forrtak össze, épp akkor, mikor a tűzijáték robbanásai abbamaradtak; a tökéletes éjszaka tökéletes befejezése végett.