Több, mint aminek látszik - 38. Fejezet

 

Egy hét telt el a zuhanyzós eset óta, ahogy Harry hívta. Nem mintha szeretett róla beszélni. Nagyon nehezen emlékezett vissza rá. Amikor megpróbálta felidézni a történteket, erős félelem lett rajta úrrá.

De a félelem után valami csodálatos következett. Valami, ami nyomot hagyott az életében, a lehető legjobb módon.

Louis; az ő tökéletes angyala.

Harry már majdhogynem örült a zuhanyzós esetnek, mert ha nem történt volna meg, akkor talán nem oszthatta volna meg a pasijával azt a tökéletes pillanatot.

A pasija.

Ez a szó már önmagában is borzongást küldött végig a gerincén. Még mindig alig hitte el, hogy Louis nem csak a barátja akar lenni. Persze már volt néhány fantasztikus csók, mielőtt áttértek volna egy kapcsolatra, de Harry sose gondolta volna magát méltónak, hogy egy olyan csodálatos ember párja lehessen, mint Louisé.

Louisnak sok olyan dolga volt, amire Harry már a kezdetektől felfigyelt. A fiút nehéz nem észrevenni, és a göndör sosem gondolta volna, hogy az ilyen típusú pasik jönnek be neki, de Louisban minden benne volt, amit vonzónak tartott.

Louis alacsonyabb volt a legtöbb fiúnál, akit Harry ismert, és emlékszik, hogy ez volt az első dolog, amelyet észrevett, mikor először találkozott vele az iskola folyosóján. A másik a focimeze volt. Harry nem tartozott a legmagasabb emberek közé a világon, pont ezért szerette, hogy mikor Louis megcsókolja és közelebb vonja magához, karjait a focista törzse köré tudja csavarni.

Valamint ott van az a tény is, hogy Louis izmos. Harry még mindig emlékszik arra, mikor az öltözőben nézte, ahogy a boxzsákot ütötte. A finom, mégis hangsúlyos izmait, amiket ha ellepi az izzadtság, aranybarna bőre még inkább kihangsúlyozza. Imádta Louis izmos karját; a karokat, amik átölelték, miközben a rémálmokkal küzdött, és több kényelmet hozott, mint amit Harry gondolt, hogy egy ölelés képes.

Louis heves és hangos, és Harry sosem tudja levenni róla a szemét. Tetszik neki, mikor megjelenik a fiú valódi személyisége, amikor csak ketten vannak a szobában. Imádja a puha, selymes haját, amelyekbe az ujjaival állandóan beletúr. Hagyja, hogy a tincsek átcsússzanak az ujjai közt, csigába csavargatja azokat, majd beletemeti újra az ujjait, mikor Louis csókolja őt.

Louis kedves és szelíd, szörnyű múltja ellenére. A múlt csak azt bizonyítja, hogy milyen erős is ő valójában. A tény, hogy ilyen rövid idő alatt mennyit haladt előre, a göndört lenyűgözi. Lenyűgözi, hogy mindamellett tud segíteni Harrynek, hogy ő is megküzd a démonjaival. A bátorító keze Harry hátán, vagy mikor a combjaira simít vele, vagy az ölelésébe vonja.

Louis-val a dolgok annyira egyszerűek; olyanok, mint két puzzle-darab, tökéletesen illenek egymáshoz.

Semmihez sem tudja hasonlítani Louis nevetését. Amikor a fiú valóban boldog, teljes szívéből nevet és az egész teste rázkódik olyankor. A fejét hátrahúzza, szemei pedig világítanak. Ez a legszebb, legelbűvölőbb látvány, amit Harry valaha látott.

Louis a legcsodálatosabb ember, akivel valaha találkozott. Bár még csak egy hete vannak együtt, de úgy érzi, ez a kapcsolat örökké fog tartani.

Harry vigyorogva gondolt a másik fiúra. Egy toll volt a kezében és az íróasztalánál ült, valami olyasmit tett, amit nagyon rég csinált már; dalt írt.

Általában a dalok, amiket írt, a zaklatásairól szóltak, és arról, hogy nem illett sehova.

Viszont az, amelyen most dolgozott, arról a fiúról szóltak, aki boldoggá tette őt.

Louis eközben a konyhában volt, és azt csinálta, amit a barátja is; őrá gondolt. Nehéz hetük volt, az iskola arra utasította őket, hogy amennyiben még többet akarnak hiányozni, menjenek terapeutához. És bár nehéz volt egy idegennek megosztani a történteket, mégiscsak egy jó hetet tudhattak magukénak.

Louis közelebb érezte magához Harryt, mint valaha.

Valami különlegeset akart tenni a göndör hajú fiúért.

Ezért is állt ott a konyhában, recepteket nézegetve. Ha valamit igazán tudott Harryről megismerkedésük óta, akkor az a csokoládé imádat volt. Kakaó, csokis muffin, csoki szeletek. Éppen ezért egy csokoládétorta sütése a legmegfelelőbb ajándék ahhoz, hogy megköszönhessen mindent, amit érte tett.

Elég sokszor figyelte anyukáját sütés közben, éppen ezért sem gondolta azt olyan nehéznek. Csak találnia kell egy nagyon egyszerűnek tűnő receptet – kimérni az összetevőket, összekeverni őket, a tésztát egy tortaformába önteni, majd betenni a sütőbe és voálá. Lehet, hogy nem cukrász (vagy tortász vagy micsoda), de kétli, hogy bármi balul sülne el ebben a tervben.

Tévedett.

A recept azt írta, valódi csokoládé helyett használjon kakaóport, de az édesanyja is mindig sima csokit használt, tehát Louis elhatározta, hogy ugyanazt teszi. Harrynek csak a legjobb járt.

Tehát megpróbálta megolvasztani a csokoládét a mikróban. Viszont nem sikerült valami jól. Ki gondolta volna, hogy megéghet?

Szerencsére maradt még csokija, és újra megpróbálhatta.

Louis egészen addig érezte kiválónak, amit csinált, mígnem cukor helyett véletlenül sót adott a tésztához. A szerencséje az édesszájúsága volt, mivel nem bírta kivárni és megkóstolta a nyers tésztát, amelyről azonnal kiderült, hogy egyáltalán nem édes. Azonnal kiköpte a mosogatóba és percekig narancslevet ivott, hogy kiűzze a szájából a borzalmas ízt.

Kidobta a tésztát, majd újra próbálkozott.

A következő adag borzasztóan csomós lett. Fogalma sem volt, miért lett ilyen, egészen biztos volt benne, hogy betartotta a receptet. Az egyetlen folyékony összetevő az olvasztott csokoládén kívül a tojás volt, és Louis nem volt biztos abban, hogy bármelyikből is hozzá tudna adni többet anélkül, hogy megint elcseszné az egészet. Ezért inkább egy kis víz mellett döntött, mert úgy gondolta, hogy az nem árthat.

Mikor beindította a habverőt, mindenfelé csokoládé és víz repült, beleértve önmagára is.

Felnyögött, mikor rájött, hogy ezt kurva szívás lesz feltakarítani, de úgy döntött, előbb befejezi a tortát és csak utána takarít fel. A tészta viszont túl folyósnak bizonyult. Louis csak meredt rá, és lehangolttá vált.

Még több lisztet és cukrot kezdett hozzáadni.

Két órával később, mikor elkészült, homlokráncolva nézett a tortára. A konyha újra szikrázóan tiszta volt, és a torta lassan kihűlt, miután kissé megégett. Azt azonban már nem élte túl, mikor kiszedte a tortaformából. Louis a lehető legpontosabban próbálta összeilleszteni a szétesett darabokat, de inkább tűnt morzsakupacnak. Viszont ezzel még nem is lett volna semmit baj, ha torta íze lenne, de már az a kis darab sem volt az, amit a fiú megkóstolt, mivel túl száraz és édes volt.

Erősen gondolkozott azon, hogy simán kidobja és elmegy zuhanyozni, mivel rászáradt csokoládé, liszt és cukor borította, mikor meghallotta Harry ajtajának nyitódását.

A göndör egész nap odabent volt, míg Louis főzőcskézett. Azt mondta a focistának, hogy egy meglepetésen dolgozik számára, éppen ezért Louis is nagyon szeretett volna neki tortát sütni.

- Louis? – hangzott fel Harry hangja a folyosóról.

- Konyha – szólt vissza a fiú egy szomorú sóhajjal. Harry mosolyogva lépett be. Tágra nyílt a szeme, mikor megpillantotta a tortát.

- Te csináltad? – kérdezte, miközben megkerülte az asztalt és egy csókot nyomott Louis arcára.

- Igen – sóhajtotta – De, uh, lehet nem kéne megkóstolnod.

Harry, Louis mögött állva, nevetve nyúlt át a válla fölött. Megfogott egy morzsadarabot a tortából, majd megette, Louis pedig örült, hogy nem látta a másik arcát.

A fiú köhögni kezdett.

Louis felállt a székről és megfogta a tálat – Kidobom – motyogta, majd az egészet kihajította a kukába.

Harry szórakozott mosollyal figyelte, és kezével maga felé intett, mikor Louis visszafordult. Mikor odaért, átkarolta a csípőjét és magához húzta.

- A szándék a fontos, Lou – mondta.

Louis lesütötte a szemét – Csak valami szépet szerettem volna csinálni neked – vallotta be vállat vonva.

Harry szeretetteljesen nézett rá, amitől Louis azonnal kimelegedett, és úgy érezte, ő a legszerencsésebb srác, mert Harry csak rá néz így.

Nem hiszem el, hogy még csak egy hete vagyok ezzel a pasival.

Harry szélesen elmosolyodott, majd megcsókolta Louist. A csók lassú és lágy volt, viszont volt benne egy kis nyelv és harapdálás, csak a tökéletesség kedvéért – Tökéletes vagy – mondta, mikor elhúzódtak.

- Még akkor is, ha sosem fogok tudni készíteni neked csoki tortát? – kérdezte Louis egy szemtelen mosollyal.

A göndör felnevetett, majd vállat vont – Anya el tudja készíteni nekünk az összeset.

Ezután felemelte a kezét, és letörölte Louis arcáról a rajta lévő csokoládé egy részét – Egyébként hogy tudtál ilyen koszos lenni?

- Megpróbáltam használni a habverőt.

Harry felnevetett és elképzelte, ahogy Louis bekapcsolja a habverőt, mire a massza szinte felrobban – Miért nem használtál kézi habverőt?

Louis összezavarodott – És azzal hogyan lehetne elkeverni a tésztát?

Harry szórakozottan rázta a fejét, továbbra is kuncogva – Nem neked van munkád egy ilyen helyen?

A kisebbik vállat vont – Én a teákat csinálom.

- Már meg is értem, miért.

Louis hátralendítette a karját és mellkason csapta a másikat – Fogd be – figyelmeztette vigyorogva.

Harry tovább nevetett, majd megragadta Louis karját és kifele kezdte húzni a konyhából – Gyere, Lou. Most én jövök, hogy valami különlegességgel lepjelek meg.

Behúzta a hálószobájába és leültette az ágyra. Felemelte a gitárját, a hevedert pedig átvetette a vállán. Egy pillanat múlva ujjai már a húrokat pengették, miközben a szobát egy gyönyörű dallam töltötte be.

„Egész életemben vártam

Egy olyasvalakire, mint te

Hogy jöjjön és vigye el az én kékjeimet

Pokoli egy év volt

Egyedül járni az utamat

De lenne pár kérdésem

Vajon fájt, mikor leestél a mennyből?

Vagy csak azért fájt, mert tudtad, várok rád

Tudtad, tudtad

Szerelem volt első érintésre

Egész életemben vártam

Egy olyasvalakire, mint te

Hogy jöjjön és ellopja a szívemet

Pontosan úgy, ahogy te csinálod

Pokoli egy év volt

Várni rád

Szóval lenne pár kérdésem

Vajon fájt, mikor leestél a mennyből?

Vagy csak azért fájt, mert tudtad, várok rád

Tudtad, tudtad

Szerelem volt első érintésre.”

Befejezte a dalt, lerakta a gitárját, majd csak ezután ment oda Louishoz, akinek csillogtak a szemei és őszinte mosoly ült az arcán – Szeretlek, Louis.

Ha lehetséges, Louis még inkább elmosolyodott. Beletúrt a göndör fürtökbe, lehúzva magához egy csókra.

Épp hogy annyira húzódtak el egymástól, hogy homlokuk összeérjen – Én is szeretlek, Harry.

És e szavak kimondásával szívük, melyeken megannyi sebhely volt, elkezdett összeforrni és begyógyulni.