Több, mint aminek látszik - 37. Fejezet

A két srác szinte már egy örökkévalóságig ült a zuhanykabin alján. A vízpermet a könnyeikkel keveredett, miközben testük a zokogástól és a jéghideg víztől rázkódott, amely már a bőrükre is kiütött.

Bár egy szót sem szóltak, mégis úgy ragaszkodtak egymáshoz, mintha az életük függne tőle.

Nem volt menne biztos, hogy mennyi idő telhetett el, mire Louis újra megszólalt.

- Harry?

A göndör hajú fiú kissé oldalra billentette a fejét, tudatva vele, hogy hallgatja.

- Most elzárom a vizet. Rendben?

Harry fejével, ami Louis nyakhajlatában pihent, bólintott, majd fogásán is lazított, hogy a másik fiú el tudjon fordulni, hogy elérje a csapot és elzárja a vizet.

- Menjünk, melegedjünk föl.

- Oké – suttogta Harry.

Ezúttal teljesen elengedte Louis szétázott pólóját és hagyta, hogy felálljon. Miután fönt volt, Louis a kezét nyújtotta, amit a másik megragadott, és ő is felállt. Kilépett a kabinból, megragadott egy bolyhos törülközőt, és rátekerte Harry derekára, figyelve, hogy még csak véletlenül se nézzen a másik legintimebb testrészére. Tisztelni akarta Harryt. Még egy törülközőt ragadott meg, amit ezúttal a fiú vállaira terített.

- Menjünk a szobádba – javasolta Louis. Harry csak bólintott és hagyta, hogy Louis vezesse ki.

Lehajtotta a fejét, mikor kiléptek a fürdőszobából, nem akarta látni Niall vagy az anyja aggódását.

Amikor végre beértek a biztonságot adó szobába, Louis becsukta az ajtót és felkapcsolta a lámpát. Harryre nézett, és észrevette, hogy még mindig reszket.

- Törölközz meg, én addig keresek valami meleg ruhát.

Harry elkezdte áttörölni magát Louis kérésére. Azonnal libabőrös lett, amint kész volt, ezért karjaival körülölelte magát, hogy ezzel is melegedni tudjon.

Louis a komód fiókjában kutatott, mielőtt egy nagy mosollyal kiemelt egy pólót – Nézd, mit találtam.

Egy Mickey egeres póló volt, aminek az emléke mosolyt csalt a fiú arcára. Ez volt az a póló, amit Harry adott kölcsön Louisnak, mikor először volt náluk. A göndör akkor azt mondta, hogy ez az egyik kedvence. Azzal vidította fel Louist, hogy ez egy varázslattal bíró póló, amely bárkinek mosolyt tud csalni az arcára.

Harry ajka kissé megrándult, miközben a pólóért nyúlt, hogy felvegye.

- Nem tudom, Göndör, lehet inkább magamnak kéne megtartanom – viccelődött Louis, remélve, hogy a másik is elmosolyodik.

És működött.

Harry szemei azonnal felcsillantak az üveges állapotából, szája pedig vigyorrá görbült.

- Be akarod nyúlni a kedvenc fölsőm? – kérdezte Harry.

- Nem mondanám benyúlásnak – jelentette ki Louis.

- Nem?

- Nem – mondta nevetve – De azt hiszem, egyszer megengedhetem, hogy felvedd a kedvenc pólód.

Harry a szívére tette a kezét – Igazán meghatódtam, Lou.

Louis a ruhával együtt odasétált a magasabb fiúhoz.

- Kezeket fel – utasította. Harry felemelte a karjait, mire Louis átbújtatta azokon. Egy lépést hátrált, hogy teljes egészében lássa a Mickey egeres pólóban – Azt hiszem, inkább póló nélkül nézegetnélek inkább.

Harry közelebb lépett – Ó, valóban?

Louis elvigyorodott – Igen.

- Nos, most rajtam a sor, hogy nézelődjek – mondta a gödör, mire Louis felvonta a szemöldökét – Kezeket fel.

Louis felemelte a karjait, és hagyta, hogy Harry lehúzza róla a nedves pólót. A két srác azon találta magát, hogy ugyan azokat a mozdulatsorokat csinálják, mígnem mindketten száraz ruhákban nem voltak Harry ágyán.

- Szóval, - kezdett bele Louis, nem akarta újra felhozni a témát, de muszáj volt – Szeretnél beszélni arról, hogy mi történt?

Harry felsóhajtott – Nem igazán.

Louis átkarolta a másik fiút, és kezével megértően simogatta le-fel a másik karját – Nem kell róla beszélni, ha nem szeretnél. Nem foglak kényszeríteni.

Harry rámosolygott – Köszi, Lou. Tudom, hogy el kellene mondanom, de még nem vagyok rá készen.

- Semmi gond, Harry. Itt leszek és meghallgatlak, ha kész vagy róla beszélni.

Harry előrehajolt és egy lágy puszit nyomott a másik arcára – Köszönöm.

Louis bólintott, jelenleg mást nem tudott csinálni, mivel az egész teste bizseregni kezdett – Mi van velünk?

A göndör ránézett, teljesen megzavarta ez a véletlenszerű kérdés – Hogy érted?

Louis lenézett az ölébe, az ujjaival babrált, miközben megpróbálta elkerülni a szemkontaktust – Úgy értem… csak barátok vagyunk, vagy együtt vagyunk?

Harry képtelen volt nem elmosolyodni az alacsonyabbik szégyenlősségén – Mit akarsz, mik legyünk?

- Én… uh… én… - dadogta, még mindig az ujjaival játszva. Harry a kezébe vette azokat és megszorította, ezzel megpróbálva megnyugtatni a másikat.

- Mond el.

Louis beharapta az ajkát és a kezeiket bámulta – Azt akarom, hogy többek legyünk, mint csak barátok – vallotta be halkan.

Harry az egyik kezét Louis álla alá helyezte, kényszerítve arra, hogy ránézzen – Fogalmad sincs, milyen boldoggá tettél most.

Louis egy szempillantás alatt zárta be a kettejük közt lévő távolságot, és Harry ajkaira hajolt. A csók meglepte a göndört, egy zihálás szerű hangot adott ki, miközben mélyen magába szívta a levegőt. Louis nyelvével végigsimított a másik alsó ajkán, és mikor szabad utat kapott, elkezdte felfedezni az új területet.

Viszont Harry sem tétlenkedett, kezeivel Louis pólója alá simított. Ujjaival végigfutott a puha, feszes bőrön. Harry érezni akarta Louist. És ahogy ezt a kisebbik a kutató kezek által megérezte, testét még jobban felé préselte, miközben elhelyezkedett rajta lovagló ülésben.

 Louis felemelte a kezét és ujjaival a göndör tincsekbe markolt, mire Harry jólesőn felnyögött. A finom hangtól borzongás futott végig a kisebbik testén.

Ez az egész annyira hihetetlen volt.

A hangok, amiket Harry adott ki, az íze, az illata. Minden érzékszerét a fiú töltötte ki.

És csodálatosnak érezte.

Egy másodpercre bevillant egy másik ember Louis agyában, aki bántotta. Egy férfi, aki több dologra kényszerítette őt is és Harryt is.

De már nem volt többé bezárva a házba.

Harryvel volt.

Harryt csókolta.

A fiú kedvesebb, türelmesebb és bátrabb volt, mint amit gondolt magáról, és akinek Louis a teljes szívét oda akarta adni.

Harry tökéletes volt Louis szemeiben.

Ajkuk egy pillanatra elvált egymástól, mindketten levegő után kapkodtak és egymás szemébe néztek. Minden, amit abban a pillanatban éreztek, ki tudták olvasni a másik tekintetéből.

Vágyat, kéjt, szükséget és szerelmet.

Harry ajkaival ezúttal Louis nyakát kezdte csókolgatni. A fiú erre hátradöntötte a fejét és lehunyta a szemét, így adott jobb hozzáférési lehetőséget. Aztán felnyögött. Érezte a nyakán, amint a göndör elmosolyodik.

Louis keze végül Harry pólója alá siklott, majd a hátára vezetve a kezét körmeit végighúzta azon. A fiú kissé előre mozdult, ezáltal megérezte, ahogy kemény merevedésük összesimul. Elméjét ezzel teljesen elborította a tiszta vágy; a szükség.

Előre-hátra kezdte mozgatni a csípőjét, és az ez által okozott érzés lélegzetelállító volt.

Mindkét fiú küszködött a levegővétellel, és minden egyes nyögésüket elnyomták az ajkukkal. Harry még a csókolózásra sem tudott összpontosítani, a vágy annyira eltompította az elméjét, hogy csak Louist érezte, amint merevedésüket folyamatosan összedörzsöli, és a hangokat, amiket kiadott. Igen, a fiú vágytól fűtött hangja csodás volt.

Az összes impulzus túl sok volt, Louis mozgása gyorsabb és gyorsabb. Olyan jó volt az érzés, túl jó.

Istenem istenem istenem.

A hang, amit testük összedörgölőzésekor hallott, miközben Louis próbált minél közelebb kerülni, túl sok volt.

Először Harry ment el egy reszkető sóhaj kíséretében, majd rögtön utána Louis is követte őt, az extázis hatására homorítva.

Minden annyira tökéletes volt, miközben ott ültek egymásba kapaszkodva, kapkodó levegővételekkel, várva, hogy le tudjanak csillapodni.

- Most újra vehetjük át az alsónkat – mondta Louis kifújva a levegőt.

És Harry felnevetett. Az összes dráma és fájdalom úgy tűnt, abban a pillanatban nem számított. Az egyedüli, ami számított, az egy gyönyörű fiú volt, aki éppen az ölében ült, a fiú, aki egyetlen dologgal el tudta érni, hogy jobban érezze magát, mint egész eddigi életében.

Louis Louis Louis Louis Louis.

A név, amelyet agya folyamatosan kántált.

Egy pillanattal ezelőtt azt érezte, hogy a világ összeomlik, és félelme átveszi az uralmat a teste és a lelke fölött. De aztán Louis jött, és elterelte a figyelmét; újra érezte a kontrollt.

Képtelen volt bármilyen szót találni arra, mennyire szüksége volt Harrynek Louisra, hogy mennyire szükségük volt a másikra.

Harry sosem hitt a lelki társban, sőt, azt sem gondolta volna, hogy ha még léteznek is, megtalálja a másik felét.

De most, ha valaki meg akarná róla győzni, hogy tényleg nem léteznek, az arcába röhögne.

Mert a lelki társak tényleg léteztek.

És az övé az ölében ült, az ajkait bámulva, légzése pedig kezdett visszaállni a normális ütembe.

- Olyan sokat jelentesz nekem, Lou – mondta Harry a kék szemekbe nézve.

Louis végigfuttatta ujjait a göndör tincseken, mielőtt egy gyengéd csókot nyomott volna a másik homlokára – Te is nagyon sokat jelentesz nekem, Göndör. A világnál is többet.

Ezúttal Harry simított végig a puha tincseken – Rendbe fogunk jönni, ugye?

Louis bólintott. Amikor a zöld szemekbe nézett, nem számított, hogy mi történt az elmúlt hónapokban, vagy egész eddigi életében. Sem az anyukája rossz egészségi állapota, sem a Jason által okozott kínzások, sem az iskolai zaklatások, de még a homofób apja sem. Semmi.

- Mindaddig, míg itt vagyunk egymásnak, többek leszünk, mint jól.

Harry elmosolyodott – Sosem foglak elhagyni.

- Tudom – mondta Louis és közelebb bújt hozzá – És én is mindig itt leszek veled. Ha csak szükséged van rám, bármi okból is, itt leszek.

Harry átkulcsolta karjait Louis dereka körül, majd így húzta az ölelésébe, belélegezve a fiú csodás illatát.

Mindaddig, míg itt voltak egymásnak, míg itt vannak egymásnak, semmi sem tudja megtörni őket.