6. fejezet

Hali!

Nagyon szépen köszönöm azt a sok-sok szép szót, amit kapunk, nagyon aranyosak vagytok.:3 

A résszel kapcsolatban pedig 2 dolgot szeretnék mondani; az első, hogy azért raktam ki ma a kövi részt mivel holnap egy perc nyugtom se lesz a szalagavatóm miatt(áááh tiszta ideg vagyok:P ). 

A másik pedig, hogy ez életem első +18-as része, szóval egy kicsit megküzdöttem vele, épp ezért kérlek titeket, írjátok le a véleményeiteket, legyen az hideg-meleg, és hogy a következő ilyennél(hopsz, elszóltam magam,sorry xd) mikre figyeljek majd oda.:P Köszönöööm :*

Remélem azért tetszeni fog a rész, jó olvasást.

Judit.xx

6. fejezet

„Biztos, hogy jó ötlet ez?” Szólt hozzám halkan Zayn a társalgóban.

Egyedül találtam ott, ebéd után, amikor elmagyaráztam neki Niall tervét. Határozatlannak tűnt az egész dolog felől.

„Nem te akartál mindig is visszatérni az otthonodba? Ez az egyetlen lehetőséged.” Próbáltam meggyőzni, de nem úgy tűnt, mintha működne a dolog.

„Mi van, ha elkapnak? Például, mi fog történni velünk, legfőképp veled és Niallel? Rabszolgák vagyunk Harry, ti ketten méghozzá királyi rabszolgák. Nem tudunk csak úgy elszökni este a herceg születésnapi báljáról.” Suttogta Zayn sürgetőn.

„Szóval akkor nem jössz velünk?” Kérdeztem, kissé megdöbbenve emiatt.

„Nem értem, miért mész el. Mi vár rád Írországban? Louis herceg imád téged és megvéd. Lord Payne is hozzáfűzte, hogy mennyire kötődik hozzád. Még sosem találkoztam olyan játszótárssal, akit úgy kezeltek volna, ahogyan téged. Jobb bánásmódban részesülsz, mint a legtöbb nemes egész Angliában.”

„Tavasszal meg fog házasodni. A király azt mondta, az esküvő napján engem áthelyeznek. Zayn, nem tudok itt ülni és nézni, ahogyan Louis elfordul tőlem. Biztosan több időt fog a menyasszonyával tölteni, és a lánynak még a gondolatát sem tudom elviselni. Nem fogok ölbe tett kézzel ülni, amíg megfosztanak mindentől. Írország az egyetlen reményem a jó életre, ahol szabad lehetek, és azt csinálhatok, amit csak akarok.” Magyaráztam, remélve, hogy megértette.

Zayn egy ideig bámult rám, majd megrázta a fejét és kinyújtotta a kezét, hogy letörölje könnyeimet, amit nem is figyeltem, mikor kezdtem el hullajtani. Amikor hátradőlt, szomorúan elmosolyodott.

„Beleszerettél.” Kijelentette, míg én csak bólintani tudtam.

Louis volt a mindenem. Ő volt minden reggel az első gondolatom, éjjel az utolsó, és a csillag az álmaimban. Ő volt az egyetlen ember a világon, aki az életemben örömet okozott. És elfutnék akár a világ végéig és vissza, ha megkérne rá. Jobban kell, minthogy szükségem lenne ételre és vízre. Inkább halok lassú, fájdalmas halált, mintsem lássam őt szenvedni.

„Harry…” Halkult el Zayn együttérzően.

Tudtam, hogy bizonyos mértékig szereti Liamet, de nem volt szerelmes belé. Zayn valójában inkább a lányok és fiúk közötti kapcsolatot preferálta. Egyszer már megverték, miután elfogták, mert csókolózott egy szobalánnyal a társadalmi rendjéből. Engem sosem érdekelt más Louis-n kívül.

„És tudod, ha viszont szeret?” Vont Zayn finoman kérdőre.

„Louis nem szokta közölni az érzéseit.” Hangom elfúlt volt a könnyeimtől.

„Harry…”

„Tudom, Zayn, tudom, hogy nem szeret engem. Csak a játszótársa vagyok, ennyi az egész.”

„Emiatt szöknél el? Rájöttél, hogy nem viszonozza az érzéseid.”

Egy pár pillanatig Zayn szomorú, barna szemeibe bámultam, mielőtt lenéztem volna. Nem tudtam tovább nézni a szánakozást bennük. Sajnálta a helyzetemet. Tudta, hogy megpróbáltam küzdeni Louis vonzalmáért, de nem volt remény, hogy valaha is győzhessek. A trón volt Louisnak csupán az egyetlen szerelme valamint célja, és már elég idős lett ahhoz, hogy megértse ezt. Álmodni se mertem volna egy olyan világot, ahol Louis feladja elsőszülöttségi jogát egy alábbvaló kis szolgáért, akkor is, ha álláspontja szerint a rabszolga egyenrangú.

„Nem tudok veled menni.” Mondta, mikor biztos volt abban, hogy nem válaszolok,” Nem fogok elszökni éjszaka egy bálról, ez egy ostoba döntés.”

"Akkor úgy tűnik, ez az utolsó napunk együtt." Mondtam, csalódott voltam, hogy nem jön velünk.

„Nem, egy nap elmenekülök innét, és talán még találkozunk, a palota falain kívül.” Mondta nekem, remény csillogott szemeiben.

„Lehetséges.” Mosolyogtam rá.

Aznap délután a szobában Louis ágyánál álltam, hogy vele öltözködjek, mint mindig, minden évben. Gyorsan felöltötte magára öltözékét, amit kifejezetten erre az estére terveztek rá, majd mikor megfordult, látta, hogy még nem vetkőztem le. Nem tudtam elszakítani a szemem a skarlátvörös kabátról.

„Fel kell, hogy öltözz, mielőtt még a nagy bejárathoz érnénk.” Incselkedett Louis a hátam mögött.

Élesen szívtam be a levegőt, a nyüzsgő gondolatok a fejemben gyorsabbak voltak, mint amiket fel tudtam volna dolgozni.

Niall-el még egyszer beszéltünk, miután otthagytam Zaynt. A konyhának az ajtón túli részénél fogunk találkozni, mikor a király bejelenti Louis elkötelezettségét. Niall még elmondta, hogy az eseményen Louis mellett legyek és ne tűnjek el mellőle, meg kell várnunk, míg a gratuláció elkezdődik, mielőtt még lassan elszakadnék tőle.

Miután a konyhába mennénk, a szolgák bejáratánál, egyenesen a kijárathoz megyünk, ami a legközelebb van az istállóhoz. Miután elmagyaráztam, hogy Louis milyen ruhát adott nekem, eldöntötte, hogy az lesz a legjobb megközelítés a bérelt istállósegédhez, ha nemesnek és az ő játékszerének adjuk ki magunkat. Senki sem fog megkérdőjelezni ma este, ha tényleg úgy nézek ki, mint egy felsőbbrangú.

Két lovat viszünk el, majd a lehető leggyorsabban nyugat felé tartunk. Egyikünk sem volt biztos, hogy milyen messze, északon vagy délen voltunk az országban, de Niall pozitív volt, hogy amint elérjük a nyugati partot, sikeresen Írországban leszünk.

„Itt vagyok, segítek neked.” Súgta Louis a fülembe, hirtelen sokkal közelebb.

Karjait mellkasom köré fonta, az első gombomhoz. Éreztem leheletét a nyakamon, ahogy kibujtatta az első lyukból az ingemet. Ez a folyamat sokkal tovább tartott, mint amennyi időt elvett volna, és végül, mikor a második gomb következett, csókolgatni kezdte a nyakam.

Felnyögtem és arrébb fektettem a nyakam, hogy jobban hozzáférhessen, miután szívni kezdett egy érzékeny pontom. Egy pillanatra a véraláfutásra gondoltam, amit biztosan maga mögött fog hagyni, de gondolataim megálltak, mikor Louis ráharapott az említett részre. Egy másik nyögés hasított át a testemen, éreztem, ahogy izgalmam jele szorul a szűk nadrágomban.

Szinte biztos voltam benne, hogy önelégülten mosolyog, mikor megragadta ingem és szétszakította, a többi gomb lepattogott. Kezét végigkarmolta mellkasomon, majd hozzám nyomta magát és ismét visszavezette. Utoljára megnyalta a nyakamon éktelenkedő véraláfutásos foltot, mielőtt elhúzódott volna.

„Rengeteg időnk van még, Hazza.” Suttogta.

Kezét végig vezette lefelé a mellkasomon, egészen a nadrágomig, amit aztán durván lerántott. Sziszegtem, ahogy a hűvös levegő megcsapta merevedésemet.

"Louis" Nyögtem.

Hirtelen egy ajtódörömbölés hallatszódott, ami megijesztett, és el akartam hajolni tőle, de Louis visszahúzott.

„Nem engedem, hogy bárki is újra elvigyen tőlem.” Beszélt, miközben gyorsan lehúzta saját nadrágját.

A dörömbölés egy kicsit hangosabban folytatódott, de Louis ügyet sem vetett rá. Elkezdte simogatni saját merev tagját, míg én felkészültem, ami rám fog várni. Elindult és az ágy vége felé tolt, távol új ruháimtól. Egyik keze megtalálta az utat a csípőmhöz, míg másikkal péniszét a bejáratomhoz vezette.

Ösztönösen szétterpesztettem lábaimat, azokat az ágyra döntve, szétfeszítve magam. Éreztem hegyét lassan belém nyomódni, majd egy mély lélegzetet vett. Ezek szerint gyors lesz, nem fog csókolni, mint ahogy az helyén való lenne, sietős lesz.

„Felségem! Minden vendég megérkezett!” Kiáltotta egy hang az ajtón keresztül.

Louis felnyögött a gyönyörtől, miközben tövig belém tolta magát. Összerezzentem, éreztem az ismerős nyers fájdalmat. Kihúzódott, majd újra belém vágódott, ezúttal hangosabban nyögve.

"Apád vár rád!" A hang újra próbálkozott.

„Mondd meg apámnak, hogy hamarosan ott leszek.” Louis válasza feszült volt, az enyémet valahol már régen elvesztettem.

Szinte teljesen kihúzódott, majd durván visszacsapódott, emiatt egy éles sikoly szökött ki a torkomon. Egy könnycsepp gördült le az arcomról, mialatt Louis újra kihúzódott volna. Éreztem, hogy arrébb helyezkedik, majd újra belém döfte magát, ez alkalommal egy másféle kiáltás száguldott rajtam végig a gyönyör miatt, nem pedig a fájdalom által.

Enyhén felkuncogott, és kihúzódott, majd ugyan azt a helyet eltalálva visszacsapódott. Testem ívben fölemelkedett, fejem dobáltam. Fölvett egy állandó ritmust, folyamatosan érzékeny pontomat stimulálta, mígnem lökései hanyaggá kezdtek válni. Éreztem körmeit a csípőmbe vájni és tudtam, hogy hamarosan el fogja érni csúcspontját.

„Hazza…” egy fojtott kiáltást hallatott és utoljára belém vágódott, mielőtt még elélvezett volna.

Louis kilovagolta orgazmusát, míg végül lelassított és megállt. Kihúzódott, mire összerezzentem.

„Nos, azt hiszem, most már indulhatunk.” Nevetett, miközben megigazította nadrágját.

Miközben föltámolyogtam, többször is megrándultam. Éreztem, ahogy Louis spermája kiszivárog a fenekemből, aminek még mindig éreztem nyirkosságát. Bár jelentős volt fájdalmam a hátsómnál, a még mindig merev péniszem kezdett jobban fájni. Ennek ellenére nem volt szabadott magamhoz nyúlni, ez volt a szabály.

Louis bizonyára észrevette fájdalmam, mert közelebb lépett hozzám, és egy gyengéd csókra húzott. Kezét körém fonta és nálam ő fejezte be, hogy semelyikünk se maradjon elégedetlenül.

„Este gyengédebb leszek veled, Szerelmem.” Ígérte, mikor elhúzódott.

Még mindig nem kért bocsánatot, de tettei lelkiismeret-furdalást tükröztek. Éreztem, ahogy a bűntudat érzése mégis hasogat. Ha minden a terv szerint megy, este már nem leszek itt.

Louis felsegítette ruháimat, majd végig nézett rajtam. Rám mosolygott és közelebb lépett.

„Úgy nézel ki, mint egy herceg.”Jegyezte meg, miközben megragadta kezem és összekulcsolta ujjainkat.

Elpirultam, majd a földre néztem. Úgy bánt velem, mint egy herceggel. Abban a pillanatban, hirtelen azt éreztem, közösek az érzéseink. Mintha mi lettünk volna az egyetlen emberek a Földön, akik számítottak. Ezután megragadta államat és fölhúzta arcomat, hogy találkozhasson a tekintetünk. Tudtam, mit akar, és én több mint hajlandó voltam megadni ezt neki.

„Szeretlek, Louis.” Mondtam neki.

Mosolya egyre nagyobb lett, lehajolt, majd szájon csókolt.

„Ugyan már. A vendégek várnak.”