Több, mint aminek látszik - 13. Fejezet

13. Fejezet

Louis a húsz kör futásból még csak a negyediknél tartott, mikor bordái már-már elviselhetetlenül kezdtek fájni, tüdeje pedig sípoló hangot adott ki. A húsz kört általában megszakítás és izzadás nélkül le szokta futni. Ő volt az egyik legedzettebb a csapatban, és mindig ő fejezte be elsőként a kiadott feladatot. Ma azonban ő zárta a sort, mindenki lehagyta. Bal karjával bordái alatt, a hasfalát szorította, ezzel valamennyivel csökkentve fájdalmait.

Viszont mikor a negyedik kör végénél tartott, hányinger hullám tört rá. Csak annyi ideje maradt, míg a legközelebbi szemeteskukáig ért, mielőtt viszont látta volna aznapi kajáját. Még mindig öklendezett, mikor Jones edző odament hozzá és szemügyre vette a legyengült, sápadt fiút.

- Tomlinson, borzasztóan fest, fiam.

Louis kezével megtörölte a száját, majd megfordult, hogy szembenézzen az edzőjével, de egy második hullám miatt újra a szemetes fölé kellett görnyednie. Száraz, erőltetett köhögése szinte kettétépte mellkasát, fájdalmai tízszeresére nőttek. Fekete pontok jelentek meg szemei előtt, majd érezte, hogy két erős kar próbálja leülteti a fűre.

- Nyugalom, Louis. Muszáj leülnöd – beszélt hozzá az edző nyugtatóan, és segített elhelyezkedni a földön – Valami rosszat ettél ebédre?

Néhányan abbahagyták a futást, megnézve a jelenetet; beleértve Liamet és Zaynt, akiknek csak azon járt az agyuk, hogy „milyen béna, egy csaj is le tud futni pár kört”.

Jones edző szigorúan visszakiáltott a csapat többi tagjának, hogy folytassák a köröket, mielőtt visszatekintett volna Louisra – Pihenj még pár percet. Nagyon sápadt vagy.

Louis lassan bólintott. A fekete pöttyök, melyek eddig gátolták a látását, eltűntek, viszont még mindig nem volt biztos abban, hogy képes lenne felállni.

- Ha úgy érzed, próbálj meg újra felállni és mosd meg kicsit az arcodat, oké? Mi még úgyis néhány bemelegítő feladatot fogunk ez után csinálni – ezután az edző otthagyta Louist a földön ülve, és a többiekhez sétált a pályára, kiabálva nekik, hogy fokozzák a tempót.

A fiú néhány percig még ülve maradt, próbálta összeszedni magát, hogy fel bírjon állni. Végül bizonytalanul lábra állt és az öltöző felé botladozott. Odament a mosdóhoz, és remegő kezeit a hideg víz alá rakta, majd többször is megmosta sápadt, verejtékes arcát.

Mikor felnézett a tükörbe, elrettent. Borzasztó rosszul nézett ki. Arca egészséges bőrszínét fakó váltotta fel; zúzódásai pedig még inkább kitűntek. Többször is pislogott, még egy maroknyi vizet fröcskölve az arcára, mielőtt visszanézett volna a tükörbe, reménykedve, hogy most valamennyivel jobban fest majd.

Viszont ugyanaz a döbbent és megzúzódott arc nézett vissza rá szomorú, tönkretett kék szemekkel.

Nézd meg, mit hagytál nekik, hogy megtegyenek. Gyáva vagy.

Kezeivel tölcsért formált, és ivott pár kortyot a hűs vízből. Az másodpercek alatt szaladt végig száraz torkán, egészen üres gyomráig.

Nem hagyhatod, hogy győzzenek. Jobb vagy ezeknél.

Még egy korty vizet ivott.

Mutasd meg nekik, hogy ugyanaz az ember vagy, függetlenül attól, milyen a szexualitásod.

Egy hosszú, kemény pillantást vetett a tükörbe, minden egyes zúzódást és vágást alaposan megfigyelt az arcán.

Tedd meg magadért.

Még egy adag hideg vizet locsolt sérült és duzzadt arcára.

Tedd meg Harryért.

Ujjaival a hajába túrt és vetett egy utolsó pillantást a tükörbe, szemei most elszántan csillogtak, aztán visszavánszorgott a pályára. A csapat nagy része éppen akkor fejezte be a köröket, néhányan a kulacsukból ittak, néhányan pedig nyújtani kezdtek. Jones edző előttük állt, és egy táblára rajzolt, demonstrálva néhány új taktikát. Számos apró „X” és „O” volt a fehér felületre rajzolva, és amely minden irányba mutató nyíllal volt tele.

Louis vett egy mély levegőt, majd odament és csatlakozott a csapathoz. Leghátra állt, nem akart kíváncsiskodó szempárokkal találkozni. Csak állt, próbált mindent elfelejteni és csak az új meccsre koncentrálni.

Néhány percnyi megbeszélés után Jones edző belefújt a sípjába és mindenkit arra utasított, hogy foglalják el a pályán a helyeiket az elhangzottak szerint.

Louis odament, ahol a csatárok szoktak elhelyezkedni, közel az ellenfél kapujához, és már most átkozta magát rossz szerencséje miatt. Az edző az ellenkező csapatba tette, ahol Liammel és Zaynnel ellenfelek voltak; és szintén csatárok.

Mély lélegzetet vett, miközben várta, hogy a meccs elkezdődjön. Végignézett az ellenfél játékosain. Liam, Zayn, valamint páran áthatóan néztek vissza rá.

Louis nyelt egyet, tekintetét levezette a földre, de ekkor megszólalt a síp, és mintha kilőtték volna, úgy rohant a labdához, hogy megszerezhesse.

Eric nagyszerűen cselezett, kikerülve az ellenfeleket, majd Louishoz passzolta a labdát. A fiú könnyedén mozgott a rivális játékosok között, akik próbálták a labdát visszaszerezni, ezért visszahúzva a labdát, a másik oldalról kezdte megközelíteni a kaput. Hallott maga mögött egy hatalmas rúgást, ami a labda helyett az ő lábát találta el, de kizárta a pillanatnyi szúró fájdalmat és tovább futott, majd kapura rúgott. A kapus nem tudta kivédeni a lövést. Miután elrúgta a labdát, Louis egy pillanatra megfordult, és a csapattársaira nézett, akik elképedve figyelték őt.

A kapus odament hozzá és kínosan megveregette a vállát – Szép lövés volt, Louis.

A fiú megeresztett egy halvány mosolyt, meglepődött, hogy a másik csapatból elismerték a játékát. Visszanézett, és látta, hogy több játékos is az ő oldalán áll, habár nem mondtak semmit.

Ami viszont nyilvánvaló volt, az a harag Liam és Zayn szemében. Végig Louist nézték szúrós tekintetükkel, miközben visszaálltak a helyükre.

- Nagyszerű munka, Louis! Jól van. Mindenki álljon vissza a helyére – fújt bele Jones edző a sípjába.

Amint mindenki beállt a saját helyére, a meccs újra elindult. Ezúttal Louis nem várta meg, hogy átpasszolják neki a labdát, helyette kicselezve Tomot elvette tőle és a kapu felé kezdte megint vezetni. Már emelte a lábát, hogy gólt rúgjon, mikor a semmiből becsúsztak elé.

Pontosabban Liam csúszott be elé.

A támadás hirtelen érkezett, és inkább volt ez az egész Louis ellen, mintsem a játék miatt, a fiú pedig elesett. Oldalára érkezett, a levegő azonnal kiszorult a tüdejéből. Zayn vitte tovább a labdát, átpasszolta valakinek, aki így gólt lőtt.

Jones ismét a sípjába fújt – Szép támadás, Liam! Legközelebb viszont finomabban is megoldhatnád…

Louis még néhány másodpercig a füvön feküdt, de észrevette, hogy Liam és Zayn felette állnak.

- Buzik nem lehetnek a pályán – köpte oda Zayn.

Liam felajánlotta a segítségét és Louis felé nyújtotta a kezét, amit az alacsonyabbik kábultan elfogadott. Megragadta a kezét és félig álló helyzetbe húzta a fiút, majd hirtelen elengedte, így Louis egy nyögés kísértében ismét hátraesett.

- Hupsz, az én hibám – vigyorgott Liam, majd elsétáltak, otthagyva összeroskadva Louist.

A meccs folytatódott, Liam és Zayn pedig minden egyes lehetőséget megragadott, hogy hátráltassák, vagy akár fellökjék Louist. Ilyenkor többször visszajöttek a fekete foltok, de ezek a fiút csak még erősebbé és gyorsabbá tették, és nem volt hajlandó megadni nekik azt a fájdalmat, amit akartak neki adni.

- Oké, fiúk, fussanak neki még egyszer és mára befejeztük – fújt a sípjába Jones edző a mai nap legalább tízezredére.

Louis felnyögött.

Csak még egyszer; meg tudom csinálni.

A csapat utoljára elfoglalta a helyét. Louis is beállt, elhatározta, hogy új ellenségei nem fogják a földbe tiporni. Mikor a sípszó befejeződött, Louis rohanni kezdett a labda irányába. Gondoskodott róla, hogy hagyjon maga előtt helyet, valamint távol legyen Liamtől és Zayntől. Amint lett egy kis szabad helye, fölemelte bal karját, jelezve, hogy passzolják neki a labdát. Azonnal hozzá rúgták. Louis ki volt merülve a rengeteg futástól, viszont csak a kapura tudott koncentrálni, hogy betaláljon. Mint a meccs előző szakaszaiban, lábával most is lendületet vett, becélozta a helyet és elrúgta. Egy pillanattal később a labda már a hálóban volt.

Ez az. Megcsináltam. Most végre láthatták, hogy-

Gondolatait megszakították, mikor hátulról támadás érte.

Zayn úgy döntött, figyelmen kívül hagyja a tényt, miszerint már nincs Louisnál a labda és becsúszott mögötte, leborítva a fiút a lábáról. Louis azonnal elvesztette az egyensúlyát és hanyatt vágódott. Először bal válla csapódott a földhöz, a fájdalmas rázkódás pedig a nyakáig is elért, ő pedig csak mozdulatlanul feküdt.

- Malik! Mi az istent művelt? – ordított Jones edző a pályán lévőre – Már lefújtam a játékot. Nála sem volt a labda!

Zayn önelégült fejét egy ártatlan pillantással leplezte – Az én hibám, Uram. Nem vettem észre, hogy már kapura rúgott. Azt hittem, még mindig nála van a labda.

Jones edző Louishoz sietett, aki még mindig nem mozdult.

- Mindenki tűnjön el innen! Húzzanak zuhanyozni – kiabálta, majd Zaynhez fordult – Magával majd később foglalkozok.

A csapat elhagyta a pályát, Louis viszont, aki épp a felüléssel küszködött, nem tudott velük menni. Homályosan látta Liamet és Zaynt, akik felszegett állal sétáltak elől, büszkék voltak a mai teljesítményükre. Azt is észrevette, hogy Tom és Eric lassabban mentek a többiek után a zuhanyzóba. A fiú irányába pillantgattak, és ha nem csak homályos foltokat látna, meg mert volna esküdni, hogy a két fiú szégyellte magát.

Az edző végül Louis mellé térdelt – Jól vagy, fiam?

Louis figyelmen kívül hagyta a kérdést és próbált felkelni a földről. Mikor úgy mozdult, egy éles fájdalom hasított válla és nyaka közé, ami miatt muszáj volt felnyögnie.

- Nyugalom, Louis. Csak maradj ülve egy kicsit, lassabban mozogj.

A fiú hálás volt Jones edző két erős kezéért, amikkel segített visszaülni a földre. Csak ült ott, és szemeit lehunyva próbált úrrá lenni szédülésén.

- Akarsz róla beszélni? – törte meg az edző a csendet néhány perc múlva.

Louis kinyitotta a szemét, örült, hogy újra tisztán látott – Tessék? – kérdezte.

- Ami közted és a csapat között van, bármi legyen is az. Akarsz róla beszélni?

- Ó. Nem, nem igazán.

- Oké, ahogy akarod. De itt vagyok, ha valakivel szeretnél erről beszélni.

Bárhogy is próbálta, egy könnycsepp kiszökött a szeméből, összemaszatolva amúgy is koszos arcát. Aprót bólintott, miközben átkozta magát, amiért ilyen gyenge az edzője előtt.

Talán el kéne neki mondanom. Lehet, hogy tudna segíteni.

- Ez egy nagyon durva edzés volt, Louis. Nem tudom elhinni, hányszor próbáltak leszerelni a többiek. Le vagyok nyűgözve, hogy milyen gyorsan újra talpra álltál. Nem hagytad magad elnyomni, és erre nagyon büszkének kell lenned.

Louis bólintott.

- A vállad nagyon csúnyán megsérült. Szerintem meg kéne nézetned egy orvossal. El tud vinni valaki?

Louis felnézett és bólintott – Igen. A szüleim el tudnak vinni – válaszolta gyorsan.

- Helyes. Ezt muszáj megnézetni. Az arcod is meg van duzzadva – intett a sérült terület felé.

Vajon tudja?

Szórakozottan bólintott – Leestem a lépcsőn.

Minél gyakrabban csinálod, annál könnyebb hazudni.

Jones tudta, hogy nem mond igazat, mégsem szólt semmit. Néhány percig még csendben ültek, mielőtt Louis rádöbbent volna, hogy már késő délután van.

- Mennem kell. Van egy kis… dolgom.

- Oké, Louis, de ne feledd, mit mondtam. Bármikor jöhetsz, ha el akarod mondani. Meghallgatlak.

Bólintott, és egy mély lélegzetet vett, majd lassan megpróbált fölkelni.

- Várj, segítek – fogta meg az edző a fiú ép karját és óvatosan felhúzta – Mielőtt elmennél a dolgodra, mosakodj meg az öltözőben. Biztos vagyok benne, hogy a többiek már elmentek.

Louis halványan elmosolyodott – Köszönöm, Uram.

Jones edző visszamosolygott rá, és segített elvezetni az öltözőig. Egyikük sem gondolta volna, hogy egy magas, göndör hajú fiú figyelte őket a lelátóról.

-----------------------

Louis megbotlott, mikor belépett a helyiségbe, örült, hogy már mindenki hazament.  Az edzőnek igaza volt.

Azt hiszem, azért sikerült elérnem, amit akartam.

Szája halvány mosolyra húzódott, mikor belegondolt, hogy az edzője valamilyen szinten törődik vele. Régi iskolájában nem volt egy olyan tanár vagy ott dolgozó sem, aki segített volna a problémái leküzdésében. Olyan volt, mintha csak azért, mert meleg, elvárták volna, hogy megkérje őket. Talán a mostani iskolája más, ha az edzője is hajlandó meghallgatni, a többi tanár is biztos ilyen.

Mikor Louis bekanyarodott a sarkon a szekrénye felé tartva, mosolya azonnal eltűnt, és egy másfajta érzelmi hullám futott végig ereiben; harag, fájdalom és árulás. A szekrénye be volt törve. Tankönyvei és iskolás papírjai szanaszét hevertek a földön. Ruhái, melyeket a táskájában tartott, szakadtan hevertek a piszoárban.

De ami a legjobban fájt Louisnak, mikor meglátta a mezét, a „Tomlinson” felirat át volt húzva, fekete filccel pedig „buzi” volt ráírva.

Louis összetört.

Nem volt biztos benne, hogy hogyan kéne éreznie magát ezzel kapcsolatban. Az érzelmek sokasága miatt szédülni kezdett és érezte, amint gyomra tartalma kezd visszajönni.

Annyira magába szippantotta az, amit látott, hogy nem is hallotta az ajtó nyitódását.

- Louis, hát végre, hogy… ó istenem!

A fiú megfordult és szembetalálta magát Harry Stylesszal.

Nem tudta, mit mondjon. Az elméje teljesen ködös volt. Semmilyen szót nem tudott megformázni. Csak állt ott szégyenében; teljesen és végképp elveszve.

Harry csak a legyőzött testtartást és meggyötört tekintetet látta, majd már csak azt lehetett látni, hogy megszünteti a köztük lévő teret. Karjait kitárta és ölelésbe vonta a másik fiút, aki próbálta figyelmen kívül hagyni az összes pontjába belenyilalló fájdalmat.

Egy pillanatig tartott csak, és Louis végre hagyta, hogy az eddig felépített fal lehulljon. Kontrollálhatatlan zokogásban tört ki, ami az egész testét rázta, így Harry kénytelen volt elhelyezni magukat a padlón. A göndör fiú csak kapaszkodott új barátjába, nyugtatóan túrt bele a másik zilált, vizes hajába.

- Minden rendben lesz, Louis. Rendben leszel. Át fogjuk vészelni. Itt vagyok veled – nyugtatgatta, Louis még mindig széthullani látszott.

Egészen addig így maradtak, míg a fiú zokogása nem csillapodott. Rájött, hogy most a legsebezhetőbb oldalát látták neki és a félelem ismét eluralkodott rajta.

- S-sajnálom, Harry – dadogta Louis, megtörölve szemeit.

- Hé, nincs miért bocsánatot kérned – válaszolta Harry – Minden jogod megvan, hogy kiakadj. Szörnyű, amit tettek veled.

 - Nem csak ez történt – mondta Louis és visszagondolt az öltözőben lévő incidensre – Az edzés során-

- Tudom. Mindent láttam.

- Te… te ott voltál? – kérdezte, a meglepődöttség teljesen kihallatszódott a hangjából.

- Nem akartalak egyedül hagyni. Féltettelek – magyarázta a göndör – Jól vagy? Csak mert láttam, hogy a válladra estél és-

Louis arca enyhén elpirult, amitől zúzódásai már nem voltak olyan feltűnőek – Köszi.

Harry elmosolyodott – Bármikor. Viszont most… keljünk fel a földről, mosakodjunk meg és menjünk orvoshoz.

Louis azonnal pánikba esett – Mi? Nem, miért kéne oda mennem?

- Louis, nem bírod felemelni a karodat. És ha a bordáid még nem lettek volna eltörve, most már biztos, hogy el vannak – magyarázta és Louis jobb karja felé intett, amivel védelmezőn karolta át az oldalát.

A fiú megpróbálta bizonyítani az igazát és felemelte a karját, de nem tudta elrejteni az apró, fájdalmas nyögést, ami ezáltal kiszaladt a száján.

Harry felsóhajtott – Nem fogadok el nemleges választ. Elviszlek kocsival a kórházba.

Louis lassan távolabb húzódott Harrytől.

Nem tehetem. Nem tehetem. Nem tehetem.

- Legalább hadd segítsek levenni a focis cuccodat – kérte, mikor érezte, hogy a másik pánikolni kezd.

Louis legyőzöttként ült a padra – De tönkretették az összes váltóruhámat.

- Nos, Mr. Tomlinson – kezdett bele Harry, megpróbálva felvidítani a fiút – Ez a te szerencse napod, mivel van egy váltás ruhám a kocsiban. És mivel olyan kedves vagyok, elhoztam őket, mielőtt bejöttem volna ide hozzád.

Louis elmosolyodott, mikor Harry felemelt egy melegítőnadrágot és egy pólót, amit monológja végén szedett ki a táskájából.

- Nos, akkor számomra a megtiszteltetés a segítsége, Göndör – válaszolt.

Harry felnevetett – Göndör? Komolyan, Louis?

- Mivan? – kérdezte vállat vonva – Göndör hajad van.

Harry csak kuncogott, miközben segített lehúzni a másikról a focimezét. Az alatt azonban egy hosszú ujjú póló volt, ami vizesen tapadt a testéhez. Kicsit nagyobb kihívásnak tűnt abból is kiszedni, de Harry óvatosan megpróbálta, gondosan figyelve a bordáira és a vállára.

- Jézusom, Louis! – kiáltott fel, mikor sikerült levennie a pólót.

Ujjaival finoman megérintette Louis zúzódással borított hasát. Az egész testét sötétzöld és lila foltok díszítették. Louis szégyenében csak lehajtotta a fejét. Harry ezt figyelmen kívül hagyta, most csak a sérült területekre fókuszált. Mellkasába fájdalom költözött, mikor rájött, hogy ezelőtt sem lehetett kevesebb zúzódása. De ami a leginkább szembetűnt, azok az ujjlenyomat alakú foltok voltak, amik körbefonták Louis csuklóit.

- Istenem, Lou… ezeket nem csak a fociedzésen szerezted.

Louis nem szólt egy szót sem, továbbra is a földet kémlelte.

- Azt hiszem… erről szólnunk kellene valakinek.

Louis érezte, amint a pánik azonnal elönti a testét és kirántotta kezét Harry fogásából, majd ügyetlenül próbált arrébb menni tőle.

- Louis, nyugodj meg. Nem foglak bántani. Csak kérlek, mond el nekem, hogyan szerezted ezeket a zúzódásokat.

Louis fájdalmasan nézett rá – Ott voltál. Liam és Zayn…

- Igen, ez igaz, ott voltam. De egyikük sem fogott le a csuklódnál.

Louis ismét elsápadt. Ó istenem.

- Ne mond el senkinek.

Harry szomorúan pislogott felé – Miért ne?

Ezúttal Louis közvetlenül a szemébe nézett és merev hangon válaszolt, – Ígérd meg, hogy senkinek sem szólsz erről.

Louis kérését hallva remegés futott végig Harry gerincén. Mi van vele?

A fiú vonakodva bólintott.

- Mond ki, Harry. Mond ki, hogy megígéred.

Mellkasa összeszorult látva a másik komoly viselkedését. Egyáltalán nem viccelt.

- Megígérem – suttogta.

Louis bólintott, aztán felállt. Magára rángatta törülközőjét, és sántikálva a zuhanyzó felé sétált. Beletelt néhány percbe, míg le tudta magáról rúgni a stoplis cipőjét, gatyáját és alsóját, ami eddig alulról fedte. Hamarosan beállt a forró víz alá, idegtől feszes teste pedig lassan ellazult, ahogy lehunyta a szemét és hagyta, hogy a víz lemossa magáról a mai nap emlékeit.

-------------------------------------

Louis elvesztette az időérzékét, és csak mikor a víz kezdett langyosodni ugrott be neki, hogy hol van. Elzárta a vizet, majd megragadta a törülközőt és maga köré csavarta, így lépett ki a zuhanyfülkéből. Izmai még mindig fájdalmasan húzódtak össze, de ezerszer jobban érezte magát, mint zuhanyzás előtt.

Amikor belépett az öltözőbe, észrevette, hogy már nincs rendetlenség. Cuccai nem hevertek a padlón, hanem szépen a táskájába voltak elpakolva.

Odasétált a padhoz, ahova Harry a ruháit hagyta, amit nagylelkűen kölcsönadott neki. Felkapta azokat, majd miután szárazra törölte magát, öltözködni kezdett.

Mikor felhúzta Harry melegítőnadrágját, megnyugtató érzés volt a fiú ruháit felvenni. Olyan volt, mintha Harry ott lenne vele. Épp hogy lehúzta a pólót, mikor az egyik szekrényen kopogtattak.

- Jól vagy?

Louis ránézett Harryre, tekintetében elmondhatatlan hála csillogott – Köszönöm, mindent.

- Mondtam, Lou, bármikor.

A két fiú lassan kisétált az öltözőből Harry kocsijáig, amely ugyan úgy állt, ahol hagyták egész nap.

- Még mindig nem hiszem el, hogy itt maradtál velem – Louis felkiáltott, miközben próbált minél óvatosabban beszállni a másik fiú segítségével a járműbe.

- Ez az, amit a barátok csinálnak. Segítenek egymásnak – elmosolyodott és rákacsintott, miközben becsukta Louis ajtaját, majd körbesétálva beült a vezetői ülésbe.

A Louis házáig tartó út csendes volt, csak apró beszélgetésekkel törték meg a csendet.

- Az ott baloldalon a házam. Itt le tudsz húzódni – mutatott Louis egy két emeletes házra, amit fehér kerítés ölelt körül.

Harry lehúzódott az útról a járdára, majd Louishoz fordult – Ugye tudod, hogy itt vagyok, ha szeretnél beszélni?

Louis félénken bólintott.

- Biztos, hogy ne-

A fiú a szavába vágott – Nem, Harry. Jól vagyok. Ha kórházba kell mennem, majd anya bevisz. Mindenesetre, köszönöm.

Harry hezitálva bólintott.

- Be fogod tartani az ígéretedet, ugye?- kérdezte Louis, látva Harry habozását – Nem fogod elmondani senkinek, ugye?

És Harry ismét érezte, hogy mellkasát összenyomja valami, tudva, hogy rossz döntést hozott.

- Igen, Louis. Megígérem.

- Oké – felelte, kinyitotta az ajtót majd még Harry felé fordult, mielőtt kiszállt volna – Köszi még egyszer, Göndör.

A másik beceneve hallatán elmosolyodott – Hagyd abba a hálálkodást, Lou. Szeretnéd, hogy segítsek bekísérni a házba?

- Nem, megoldom – mondta immáron mosolyogva – Amúgy is a hátsó ajtón kell bemennem.

- Nos, oké. Az iskolában találkozunk?

- Persze – mondta, mielőtt elindult volna a háza felé. Harry figyelte, ahogy eltűnik a hátsó udvarban, majd arca komollyá vált.

Mi van veled, Louis?