9. fejezet

Üdv mindenkinek:))

Köszönöm a kedves kommenteket, amiket kaptam tőletek, nagyon kedvesek vagytok.:")

Hát, a részről annyit, hogy itt is érezhető lesz az erőszakosság. De ne aggódjatok, nem lesz mindig ilyen borongós a hangulat.:P

Remélem, már mindenki a jól kiérdemelt szünetet élvezi, aki meg nem, annak kitartást. 

Ja, és remélem már feliratkoztatok a Becca és Lilly Stylinson által készített karácsonyi blogra, melyben az ünnep alatt olvashatjátok a tehetségesebbnél tehetségesebb írónőknek az alkotásait*-*

Nem is húznám tovább a szót, kellemes olvasást, pusszancs.

Judit.xx

9. fejezet

Ma éjjel Louis velem aludt. Nem próbált magához húzni, mint ahogy azt szokta, és ezért igazán hálás voltam. A hátamon még mindig éreztem a korbács okozta sebeimet és szinte biztos voltam benne, hogy néhány vágás mentén még most is csordogál a vér.

Másnap reggel, hála Louis-nak mellettem, mozgásokra keltem. Elfordítottam a fejemet, hogy rá tudjak nézni. Még aludt, de már lassan ébredezett. Általa érzett dühöm elpárolgott, de aztán megváltozott, mikor égető fájdalom nyilallt a hátamba. Emiatt újra harag öntött el. Csak kihasznál engem. Nem is szeret.

Amikor kinyitotta szemeit, egyből az enyémet találta meg. Egy mosoly díszelgett arcán, majd odahajolt hozzám. Megpuszilta ajkamat és én azért sem kezdtem mozgatni, hogy viszonozzam gesztusát. Ennek ellenére úgy tűnt, nem bánja.

„Jó reggelt, Hazza.” Mondta nekem, majd elkezdett felülni.

Csak feküdtem ott, azt kívánva, bárcsak egész nap ágyban feküdhetnék, és remélhetőleg éhen halnék. Néhány pillanat múlva a csendet Louis sóhaja törte meg.

„Boldog karácsonyt.”

Még mindig nem mondtam semmit. A szoba másik oldalán lévő falat bámultam.

„Tehát ezt fogod játszani?” Kérdezte, bosszús éllel a hangjában.

Amikor továbbra is csendben maradtam, durván szólalt meg,”Megparancsolom neked, hogy beszélj hozzám!”

„Jó reggelt, felség. Boldog karácsonyt.” Mondtam felé sem nézve.

Éreztem, hogy Louis akar még mondani valamit, de az ajtó kinyílt és a két kis iker hercegnő lépett be a szobába, dadájukkal az oldalán.

„Boldog karácsonyt, Louis!” Kiáltották egyszerre, az említett felé rohanva.

Majd felugrottak mellénk az ágyra és éreztem, amint Louis megragadja őket, még mielőtt elértek volna engem.

„Mi történt Harry-vel?” Hallottam Phoebe kérdésében az aggodalmat.

„Nem számít, szerelmem. Csak ne nyúlj hozzá, nagy fájdalmai vannak.” Válaszolt Louis szelíden.

„Lejön az ajándékok kinyitására?” Kérdezte Daisy.

„Nem, nem hiszem, hogy még képes lenne felállni.” Mondta nekik Louis, és hálás voltam, amiért nem kellett még ezt is elviselnem.

A gondolat, hogy egy póló fedje a sebeimet, kellemetlen volt, és őszintén szólva, nem hiszem, hogy lenne erőm ébren maradni és figyelni az eseményeket olyan sokáig.

„De hát karácsony van! Nem maradhat egyedül karácsonykor!” Kiáltotta Phoebe.

„Nem lesz egyedül, babám, majd vele maradok.”  Mondta neki Louis gyengéden.

„És mi lesz az ajándékokkal?”

„Meglesznek, amint Harry jobban nem lesz.”

Hallottam a két lány sóhaját, de Louis csak nevetett rajtuk.

„Rohanjatok előre, vagy lekésitek a reggelit.” Mondta nekik finoman.

Nem adták fel a harcot. Hallottam minden puszit, mielőtt az ágy megmozdult volna, és már kint is voltak az ajtón. Ekkor Louis lehúzta magáról a takarót, majd fölállt. Teljesen meztelen volt, de nem zavartatta magát. A kopogás miatt odament az ajtóhoz és kinyitotta azt.

„Az enyém és Harry mai ételét is hozd fel nekünk az ágyba, és mondd meg a királynak és a királynőnek, hogy nem fogok több ünnepélyhez csatlakozni.” Beszélt az ajtó másik oldalán lévőnek.

Másodpercekkel később visszasétált hozzám, majd mellém kucorgott. Beletúrt fürtjeimbe, majd játszani kezdett velük. Egyikünk sem beszélt, ő teljesen elszórakoztatta magát a hajammal.

Egy örökkévalóságnak tűnt, mire kopogtattak az ajtón, és egy jól kivehető ír akcentus szólalt meg, „Ételszállító.”

Ez Niall volt. Újra szakács lett. Tehát ő sem jutott messzire.

Louis behívta, majd mikor Niall kinyitotta az ajtót, levegő után kezdtem kapkodni. Bal oldalon arca sérült és duzzadt volt. Szembetűnő vágások éktelenkedtek testén, már amennyit láttatni mert és bicegett, ahogy végigtolta a kocsit az egész szobán.

„Szakács, alig ismerlek meg.” Gúnyolta ki Louis.

Jobban megbámultam Niall arcát. Hatalmas zúzódásait, vágásait, valamint horzsolásait nem kötözték be neki. A büntetés mellé még meg is verték.  Én hogy kerülhettem ki belőle ilyen szerencsésen?

Niall az ágy mellé tolta a kocsit, majd ellépett.

"Hozhatok még valamit, felség?" Kérdezte.

"Nem, ez minden ebédig." Azzal Louis elbocsátotta.

Niall bólintott, megfordult, majd elment. Még csak nem is nézett rám. Ahogy sétált, láttam hátulról ingjén lévő vörös foltokat. Vérzett. Ennek ellenére mégis dolgoznia kellett.

Miután Niall elment, Louis felkapott egy pohár tejet a kocsiról.

„Nagyon szerencsés vagy, Hazza.” Ivott egy kortyot a pohárból, „Megkíméltek további büntetésed alól, mert én voltam az egyetlen, aki gondoskodhat felügyeletedről. Apám sokkal keményebb a szökevényekkel szemben.”

„Megkímélted az arcomat, viszont több korbácscsapást kaptam.” Beszéltem, dühös voltam rá, mert kigúnyolta Niall-t és most előadja, hogy a csapások, amiket tőle kaptam, jó dolog volt.

„Mérges vagy rám.” Rakta le újból a poharat, „Nem vagyok büszke arra, amit tettem veled.”

Megsimogatta vállamat. Ujjai cirógatták bőrömet. De még mindig nem kért bocsánatot. Még csak nem is hallottam a hangjából, hogy megbánta volna.

Szemeimmel a takarót bámultam. Ujjai vállamról a nyakamra siklottak, majd finoman megnyomta szerelmi jelölését, amit tegnap hagyott rajtam.

„Mióta tervezted, hogy elhagysz?” Suttogta, hallottam szavai mögött a fájdalmat.

El kellett mondanom neki az igazat. Olyan mérges voltam rá, de ennek ellenére még mindig szerettem őt. Nem tudtam neki hazudni.

„Tegnap reggel óta.” Motyogtam.

Szinte hallani lehetett a fogaskerekeket, ahogy forogtak a fejében, miközben összeállt neki a kép.

„Akkor mért voltál ideges?” Kérdezte.

„Fáradt vagyok. Szeretnék aludni.” Jelentettem ki, hogy többet nem szeretnék beszélni.

Ha beszélek vele, biztosan megbocsátanék neki, és nem hagyhattam, hogy ez megtörténjen. Nem engedem, hogy ezt tegye velem.

„Enned kell.”

„Nem vagyok éhes.”

„Nem érdekel. Emelkedj egy kicsit föl.” Parancsolta nekem, míg megragadott egy párnát.

Tettem ahogy mondta, és éreztem, amint Louis a mellkasom alá gyömöszöli a párnát, ezzel megemelve fejem. Aztán megragadott egy villát a kosárból, majd felszúrt rá egy keveset a rántottából. Amikor megpróbálta azt a számba rakni, én becsuktam azt.

„Nem szeretem a tojást.” Suttogtam.

„Ez a fele a reggelidnek. Mit csinálsz, ha csak tojást szolgálnak fel?” Kérdezte.

Ez egy egyszerű válasz, és már sokszor történt ilyen. Végtére is, a főszakács gyűlölt engem és ő főzte a legkevésbé szeretett ételeimet, azzal magyarázva, hogy ez csupán véletlen egybeesés.

„Nem eszek.”

„Akkor mit szeretsz?”

„Semmit. Nem vagyok éhes.” Fordítottam el fejem, így az lefelé lógott.

Dühösen rám sóhajtott.

„Nem fogok itt ülni és segíteni, ha nem akarsz normálisan viselkedni!” Ordította, türelme teljesen eltűnt.

„Akkor menj el. Szeretnék aludni.” Mondtam halkan.

„Hajlandó vagyok még egy kevés korbácsolásra. Nyilvánvalóan nem tanultál semmit sem a tegnap kapottakból.” Majd felállt az ágyból.

Hirtelen megrémültem, ha arra gondoltam, újra megkorbácsolna. Erre ezelőtt nem is gondoltam.

„Kérlek, ne!” Kiabáltam.

Megpróbáltam kivenni alakját, de az elhomályosult látásom előtt. Hallottam lépteit az ágy végéből. Hirtelen lerántotta rólam a takarót, így meztelen testemet megcsapta a hideg levegő.

„Most már ilyen nyíltan beszélsz velem? Amikor félsz a büntetéstől? Nos, Hazza, úgy tűnik, emlékeztetnem kell téged, hogy ki is ebben a hálószobában az uralkodó.” Felmordult, miközben mögém mászott az ágyra.

Már tudtam, mit fog csinálni, mikor elkezdte kezével a fenekemet simogatni. Közelebb feküdt, míg én sérülten hevertem eddigi helyemen, harcképtelenül.

Elkezdte tolni a lábaim, ezért szétterpesztettem azokat. Nem harcolhattam ez ellen. Ez volt az én dolgom. Ez volt a célom, itt, a palotában.

„Jó fiú.” Búgta, miközben enyhén megpaskolta fenekemet.

Behunytam a szemem, majd azt kívántam, hogy minél előbb essek rajta túl. Hirtelen úgy éreztem magam, mint mikor az első tapasztalatokat szereztem Louis-val az ágyban. Néhány alkalommal még le is kellett kötöznie, mert annyira féltem. Bár ez már régen volt. Akkoriban Louis nehezen tartotta vissza magát, de úgy tűnik, most már bármikor folytatni tudta, különösen, ha dühös volt.

Nagyon lassan tolta belém merevedését. Szinte azonnal felvett egy gyors ritmust, folyamatosan azt a pontot érintve, amelynél mennyien éreztem magam. Mégis ráharaptam nyelvemre. Nem akartam, hogy hallja elégedettségemet.

„Oh, Hazza. Még mindig olyan forró vagy.” Felnyögött, ahogy kihúzódott, majd ismét visszalökte magát.

Ismét eltalált egy olyan helyet, ami miatt hátam, önkéntelenül bár, de ívben megemelkedett. Azután kezét oldalamra vezette, amivel mindig is az őrületbe tudott kergetni.

„Nyögj nekem.” Suttogta hirtelen a fülem mellől.

Továbbra is nyelvemet haraptam. Nem hallhat engem. Nem engedem ezt neki.

Kijjebb húzódott, ám most sokkal erősebben hatolt belém, megütve helyemet. Olyan váratlanul ért, hogy egy nyafogásféle szökött ki ajkaim közül. Miközben kuncogott, éreztem leheletét arcom oldalán.

Minden fájdalom, ami a hátam miatt keletkezett, eltűnt. Ahogy éreztem magamban Louis péniszét mozogni, teljes boldogság járt át. Nem számít, mennyire voltam rá dühös, a testemet ez nem érdekelte.

„Gyerünk, Haz. Tudom, mit szeretnél. Nyögj nekem.” Suttogta rekedten a fülembe.

Ajkai súrolták fülemet beszéd közben. Keze oldalamnál volt, miközben finoman mozgott bennem. Ha nem harcolnék azért, hogy haragudni tudjak rá, még élvezetes is lenne. Louis ritkán viselkedett így az ágyban. Általában kemény és durva volt velem.

Mikor még mindig nem tettem, amire kért, ezúttal szinte teljesen kihúzódott, majd egy erőset döfött, elkerülve a kellemes helyet, ezzel fájdalmat okozva nekem.

"Tedd, amit mondok!" Szólt élesen a fülembe, minden gyöngédség, amit korábban állapítottam meg, eltűnt.

Sosem szerette, ha nem kapta meg azt, amit akar. Felnyögtem drasztikus hangulatváltozására. Újra belém vágódott, és tudtam, hogy hiábavaló lenne megtagadni őt.

Egy fojtott nyögést hallattam, miközben végig arra törekedtem, hogy minél élvezettel telibb legyen. Amikor Louis újra belém hatolt, átlökött a kiskapun, amitől a mennyben érzem magam, és hagytam, hogy egy nyögés törjön ki számból. Louis mindig megkapja, amit csak akar.