11. fejezet

Sziasztok!

Nos, mindenkinek boldog új évet, remélem jól telt a szilveszter és csínján bántatok az italozással ;)

Íme, itt az év legelső új része, ami az elég nyomott hangulat mellett azért tetszeni fog nektek.

További jó pihenést a szünet megmaradt napjaira, jövő pénteken találkozunk.;))

Pusszancs és jó olvasást a részhez:

Judit.xx

11. fejezet

A következő három napban Louis és én bezárkóztunk a szobájába. A negyedik napon azonban Gemma kopogtatott, miszerint őfelsége, a király nem engedi meg, hogy semelyikünk se csináljon semmit. Azt várta, hogy ha már más nem, az étkezésben vegyünk részt.

A hátam is sokkal jobban volt. Nagyobb fájdalmak nélkül tudtam mozgatni, de abban viszont biztos voltam, hogy még borítják kisebb-nagyobb zúzódások.

Louis nem ált ellen a királyi parancsnak. Segített felöltözni, de vissza kellett kapnom tőle ruháimat, miután visszajött szobájába, majd lassan lebotorkált velem a szolgák étkezőjéhez. Most nem ment be, mint legutoljára reggel, mikor itt ettem. Ehelyett megcsókolta homlokomat és megmondta, hogy amint végeztem az evéssel, rögtön menjek vissza hálószobájába.

Bólintottam, majd figyeltem, ahogy elsétál. Kiabálásokat hallottam bentről, és hirtelen jött rám a késztetés, miszerint éhesen visszagyalogolok Louis szobájába. Gyomrom korgása mégis megakadályozott ebben. Egyből gyanús lenne Louis-nak, ha meghallaná hasam morgásait. Így hát muszáj volt ennem valamit.

Amikor beljebb toltam az ajtót, hirtelen lett csend a helyiségben. Mindenki megbámult, miközben az asztalhoz mentem és leültem Gemma mellé. A még mindig fojtogató csendet a mellettem ülő lány törte meg.

„Jó reggelt, Harry.” Üdvözölt mosolyogva.

„Jó reggelt.” Válaszoltam, várva, hogy mikor kezdődik el a többiek kötözködése.

Mindenki továbbra is csendesen bámult rám. Idegesítő volt. Amikor a konyhai személyzet kihozta nekünk az ételt, elfordultak tőlem, de továbbra is csendben maradtak.

„Hogy érzed magad?” Kérdezte Gemma, ekkor mindannyian egyszerre kezdtek enni.

„Jól vagyok.” Villantottam felé egy mosolyt, remélve, hogy elhiszi, igazi.

Mivel nem vette észre benne a hamisságot, ezért visszafordultam, szembenézve tányérommal. Általában mindig megvártam, amíg társaim szednek maguknak, mielőtt én is megkíséreltem volna műveletüket. Ma reggel viszont leült egy férfi mellém, és amint végzett, felém nyújtotta az étellel teli tálat.

Vettem belőle, majd felnéztem kínálómra. Ő volt az az ember, akit legutoljára itt töltött reggelemen megfenyegettem, és ő volt az az ember, aki átadta Louisnak az ostort. Szemei még mindig szomorúságot tükröztek, mikor találkoztak az enyémmel. Megköszöntem neki és átvettem a tálat.

Ugyan ez a dolog többször is megismétlődött, miközben ettünk. Minden alkalommal, mikor rápillantottam, mintha egyre szomorúbb lett volna. Kényelmetlenül kezdtem érezni magam. Most mit tegyek? Mindenki engem figyel, de semelyikük sem szólal meg. Nyugtalanságom hamarosan bosszússággá, majd haraggá csapott át.

„Miért bámulsz úgy, mintha egy pestis fertőzött lennék?” Kiáltottam rá, mikor észrevettem, hogy megint figyel.

„Én…” Elhallgatott, majd körül nézett az asztalnál lévőkön.

Most kitörésem miatt bámultak rám. Úgy éreztem magam, mint egy látványosság mellékszereplője, aki csapdába esett egy ketrecben. A férfi végül visszapillantott rám.

"Sajnálom, amit mondtam neked. Fogalmam sem volt, hogy min mész keresztül.” Mondta nekem, mire zavartan pislogtam rá.

„Ezt hogy érted?” Kérdeztem.

„Nem számít, csak egyél.” Szólalt meg Gemma.

De a férfi ügyet sem vetett rá.

„A mód, ahogy bánnak veled. Azt hittem, úgy kezelnek, mint egy királyt. Nem kellett volna elítéljelek. Fogalmam sem volt róla, hogy mit művel veled a herceg.” Fecsegett, mire megdermedtem.

Mit beszél ez? Mit tesz velem Louis? Mit jelent ez?

Biztosan látta zavaromat, mert folytatta. Mostanra már az egész szoba őt hallgatta.

„Gemma a szolgák ajtaján keresztül hallotta, mit tesz veled. Hallotta, amint felkiáltasz és kiabálni kezdesz. Mindig is azt hittem, hogy szeretsz egy ágyban lenni a felséggel. És ahogy este megvert a bál alatt. Még sohasem láttam senkit ennyire dühösnek, miközben korbácsol.”

Ezt hallva Gemma felé fordultam. Hallott mindent. Körülnéztem a szobában, mind bámultak. Úgy éreztem, megfulladok a szomorú tekintetek miatt. Mindannyian tudták már, hogy mi történt, de tévednek. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy valaha is ilyen szinten bántott.

„Hagyd abba ezt a pletykát. Louis jól bánik velem.” Beszéltem vissza.

Gemma a kezét az enyémen pihentette az asztalon. Visszanéztem rá, mire csak szomorúan elmosolyodott.

„Nem kell hazudni nekünk Harry. Mindannyian éreztük már haragját, és csak gyanítottuk, hogy még nem élted át.” Magyarázta.

„Louis törődik velem. Lehet, néha elveszti önuralmát, de azt akkor megérdemlem. Elmentem a kijelölt helyemről azon a napon.” Védtem őt.

Ezután hirtelen álltam fel az asztaltól. Ott kellett hagynom ezeket a tekinteteket. Egyáltalán nem tudták, hogy milyen a kapcsolatom Louisval.

„Ezért döntöttél úgy, hogy elszöksz, hogy minél távolabb legyél tőle?” Most egy másik lány, Caroline beszélt az asztal túlsó végéből.

Megfordultam, hogy ránézzek. Már nem vigyorgott, mint legutolsó alkalmunkkor, mikor egy asztalnál ültem vele.

„Elszöktem, mert engem is el fognak vinni tőle, és nem tudtam elviselni a gondolatot, miszerint nélküle éljek ebben a palotában.”

„Harry, mi…” Kezdte Gemma, de félbeszakítottam.

„Állj! Azt sem tudod, mit beszélsz! Az, ami a hálószobában történik, senkinek sem ad okot az aggodalomra! Meg kéne tanulnod, hogy tartsd a szád! Louis egy jó ember! Rendesen bánik velem és szerencsés vagyok, hogy a játszótársának mondhatom magam! Ki kéne vágni a nyelvedet minden hazugságért, amit terjesztettél!” Kiáltottam rá.

Mivel nem tett semmit megtorlásomra, ezért megfordultam, és kimentem a szobából. Nem tudtam hova tenni ezeket a szolgákat. Egyik nap utálnak, a következőbe pedig sajnálnak engem. Azt kívántam, bárcsak ők is úgy járnának, mint én, vagy legalább hasonlóan.

Louis már várt rám a szobában, mire visszaértem. Mikor meglátott, mosolyogva üdvözölt.

„Milyen volt a reggeli?” Kérdezte, válaszul rámosolyogtam.

„Csodálatos volt.” Hazudtam.

Semmi értelme nem volt, hogy elmondjam az igazságot, Louis csak felhúzná magát rajta. Nem akartam elmondani, mivel Gemma biztosan szembesülne valamilyen következménnyel, és én azt sosem kívánnám senkinek se.

„Remek.” Louis elmosolyodott, majd megveregette maga mellett az ágyat.

Gyorsan bemásztam mellé, majd oldala mellé bújtam. Keze azonnal fürtjeim közé siklottak, mire elégedetten felsóhajtottam.

„Ma nem tudok egész nap az ágyban maradni, Haz.” Mormogta.

„Oh.”

„Ebéd előtt érkezik Eleanor Hercegnő. Apa azt akarja, hogy vezessem körbe a palotában.”

„Jól hangzik.” Megpróbáltam, hogy mondatom boldogan hangozzon, ám az kudarcot vallott.

Ezt hallva Louis felnevetett.

„Hazza, jól sejtem, hogy nem kedveled Eleanor Hercegnőt?”

„Féltékeny vagyok rá. Egy csodálatos férje lesz. Mindenki szerencsés, aki megházasodik.”

Csendben maradt néhány pillanatig. Az egyetlen hangforrás a lélegzésünk volt.

„Gondolkoztál már a házasságon?” Kérdezte.

Megráztam a fejem, „Még egyszer sem gondolkoztam rajta, mikor még nem voltam a játszótársad.”

Ez igaz volt. Amióta a palotába hozott engem, Louis töltötte ki gondolataim minden részét a fejemben. Vele éltem. A gondolat, hogy valaki mással kössek házasságot, teljesen ki volt zárva.

„Még én sem gondolkodtam e felől. Mindig is úgy képzeltem, hogy a trónon ülve te mellém ülsz a földre, mint akkor vacsorán. Nem kellett egy feleség sem, mivel volt már egy játszótársam.”

Éreztem, amint szívem megugrik, ahogy vallomását kijelentette. Örökre az ő oldalán akartam maradni. Visszahúztam, hogy szemébe nézhessek.

„Szeretlek.” Mondtam neki.

Erre elmosolyodott, majd már csak közeledő ajkait láttam, ahogy összeforrasztja sajátjaimmal egy forró csókban.

Mikor elhúzódott, végigfuttattam kezem mellkasán.

“Louis?”

“Hmm?”

„Mi fog történni velem, ha majd megházasodsz?” Tettem fel azt a kérdést, ami már napok óta nem hagyott nyugodni.

„Harcolni fogok, hogy pincér lehess.” Magyarázta, majd homlokon csókolt.

Hangja mögött titokzatosságot rejtett.

„Mit jelent az, hogy ’harcolni fogsz’?"

„Apám továbbra is úgy gondolja, hogy a továbbiakban kurtizánként kellene alkalmazni, nem pedig játszótársként.” Beszélt halkan Louis, miközben szorosan mellkasára vont.

Lélegzetem a torkomba akadt. Kurtizán? Ez azt fogja jelenteni, hogy mindenki, aki a palotába jön, megkaphatja a testemet. Csak Louis érintett meg intim módon, és nem akartam, hogy ez megváltozzon.

„De ne izgulj emiatt, szerelmem. Még az esküvő előtt meggyőzöm őt.”

„Igen,” Gondoltam keserűen, „Te mindig képes vagy meggyőzni őt, hogy az étkezésekkor továbbra is melletted üljek és gondoskodni arról, hogy ne kelljen a saját hálószobámba mennem.”

Eddig még láttam a jövőmben egy kis fényt megcsillanni, de ez most már végleg kialudt. Életem hátralévő részében nem csak Louis házasságát és családalapítását fogom figyelemmel kísérni, de ha egy olyan nemes lép be a palotába, neki is a parancsára kell, hogy legyek.

Napról-napra egyre többször kívántam azt, hogy Louis bárcsak mást választott volna helyettem játszótársnak. Lehet, akkor valahol egy rabszolga lennék, egy farmon vagy egy hajón dolgozva. Bárhol jobb lenne, mint itt a palotában.