18. fejezet

Hellóó! 

Hála jó égnek vége a sulinak(ha csak egy kis időre is), és végre ki tudjuk pihenni ezt a borzalmat, amit mások iskolának csúfolnak.xdd Bár jó lenne, ha pár nappal több lenne a hétvége.

Na jó, félretéve mindezt, NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM a 31 FELIRATKOZÓT, és a KOMMENTEKET!!! Hálás vagyok értük, és értetek is, hogy ennyien szeretitek azt, amit csinálok.:"33

Ebben a részben még sajnos nem kaptok válaszokat a kérdéseitekre, de annyit elárulok, hogy erősen +18as jelenet van benne!! Szóval csak óvatosan.;P

Na további szép napot, csóközön mindenkinek,

Judit.xx

18. fejezet

Könnyek szöktek a szemébe, ám egyet sem engedett szabadjára. Lehunyta azokat, óceánkék íriszeit ezzel elfedve, ajkait idő közben egy vonallá préselte. Úgy éreztem, minden érzelem, amit látok, csókban egyesülne. Nincstelen és kétségbeesett volt.

Kezei csésze alakot formáztak arcom körül, ahogy egyre vadabbul csókolt. Nyelve a számba siklott és hagytam, hogy a domináns énje átvegye felettem az uralmat. Egy időben volt gyenge, mégis durva minden mozdulata.

Túl hamar kopogtattak az ajtón, elválasztva minket egymástól.

„Készen vannak, Felséged.” Egy hang szólt nekünk, ezt hallva Louis elengedte arcomat, majd hagyta kezeit oldalai mellé esni.

„Itt az idő.” Suttogta Louis.

Minden könnyét, ami szemében telt meg, gonddal és bizonytalansággal együtt egy szempillantás alatt eltüntetett. Minden, amit most láttatni mert, az én túl magabiztos és izgatott hercegem volt. Elmosolyodtam, mikor rájöttem, én is ugyan ezt tettem. Látva engem minden gondja eltűnt, megnyugtattam az idegeit.

Louis magához húzott, hogy még utoljára pillangó puszikkal hintse be ajkaimat, mielőtt az ajtóhoz vezetett volna. Egy őr állt néhány méterre tőlünk, kezében egy párna volt Louis koronájával együtt. Elengedte a kezemet, odament, majd óvatosan megragadta a koronát és a fejére helyezte. Csak néhány alkalommal láttam a koronát, Louis nem sokszor hordta a ’fejdíszt’, ahogy ő szerette azokat hívni.

További két őr vezetett minket a trónteremhez, ahol már mindenki várt. Louis lehajolt és megragadta a kezem, miközben a nagy ajtó kitárult. Minden vendég állt, miközben Louisval végig sétáltunk a középső folyosón, egészen a pápához, aki a királyi trón előtt állt. A királynő már a sajátjában ült, és örömmel nézte végig, ahogy Louis és én odamentünk hozzá.

Egy pillanatra olyan érzésem támadt, mintha én mennék hozzá Louishoz. Erre a gondolatra szívem nagyot dobbant, és nem tudtam rávenni magam, hogy ne ezt képzeljem magam elé. Ragyogó mosoly izzott arcomon, miközben büszkén kapaszkodtam Louis erős kezébe.

De álomképem összeomlott, amint a folyosó végére értünk, mivel Louis elengedte kezemet, és fellépett a talapzatra. A herceg helyére ült, míg én a párnára, ami közvetlen mellette volt elhelyezve a földre. Normál esetben, ha a feleségének kellett volna leülnie, széket hozattak volna neki, de én csak egy játszótárs vagyok, közel sem olyan jelentős, mint a felesége.

A pápa eközben mély, dörgő hangján kezdett beszélni, biztosítva, hogy az egész terem hallja dicséretét. Feszülten figyeltem minden imáit, még azokat is, amiket bevonulásunk alatt mondott. Aztán végre eljött az ideje a tényleges koronázási szertartásnak.

Louis felállt a trónjáról. Addig, amíg vállára terítették a királyi köpenyt, én is letérdeltem mellé.

„Imádkozom Istenhez, hogy óvjon téged és országodat mindenfajta bajtól, ami egyáltalán megtörténhet.” A pápa bár hangosan beszélt, hogy mindenki hallja, de csak végig Louis szemébe nézett.

Következőnek a Bibliát Louis felé nyújtotta, aki bal kezét ráhelyezte, míg a jobb karját a levegőbe emelte. A pápa egy bólintással válaszolt tettére, majd Louis tökéletesen elkezdte szavalni a koronázási esküt.

A mosoly odafagyott az arcomra, mikor a pápa becsukta a Bibliát és intett Louisnak, hogy foglalja el a helyét a királyi trónon. Én maradtam a helyemen, mivel engem nem koronáztak meg.

Louis leült a színarany székre, és ez volt az a pillanat, mikor elkaptam a tekintetét. A pápa szent olajjal megkente Louist, majd átadta neki a keresztség jogarát a bal kezébe. Megfogta, majd hallgatta, ahogy a pápa elszaval egy kis imát.

Ekkor két segéd a pápához lépett. Az egyik egy üres párnát tartott, amit rögtön felismertem, hisz korábban azon volt Louis koronája, míg a másik ember Anglia koronáját őrizte kezei közt.

„Isten erejével felruházott engem, hogy a Szent Római Katolikus Egyház nevében leemeljem ezt a koronát királyi fejedről,” ahogy a pápa megszólalt, fölemelte Louis eddig viselt koronáját, majd óvatosan az üres párnára helyezte azt, „és kicseréljem Anglia királyi koronájára, a koronát, amit apád és elődei is viseltek. Megkoronázlak, Louis Tomlinson, Anglia királya! Mindenki álljon fel az új király tiszteletére!”

Éljenzés tört ki a teremben, mikor Louis felállt a trónról, és lesétált velem együtt a talapzatról. Szabad kezével habozás nélkül ragadta meg az enyémet, és végigsétáltunk a nekünk szánt útvonalon, miközben egy örömteljes mondat visszhangzott végig a termen: „Isten óvja a királyt!”

Louis szavai a közemberek hangzavarától elmosódott. Engedelmesen mellé álltam, miközben tekintetével végigpásztázta a termet, mintha csak egész Angliát mérte volna végig. Az emberek énekeltek és éljeneztek neki, ezzel kimutatva, elfogadták az új királyt. Ahogy néztem, Louis arcáról még akkor sem fagyott le a mosoly, mikor gyakorlott könnyedséggel elmondta a beszédét.

Egy utolsó integetés és ismét távol voltunk, ezúttal utunk Louis hálójában végződött. Gemma épp’ ágyazott, mikor beléptünk. Azonban rögtön megrémült, amint meglátta Louist. Így ránéztem, aki tényleg eléggé dühösnek tűnt.

„Miért nem csináltad ezt korábban?” Kiabált rá a lányra, aki összerezzent a durva hangok miatt.

„Sajnálom, Herce…sajnálom, Felségem! Felség, a mai nap eseményei miatt a bejárónők elmaradtak.” Beszélt a lány zavarosan, miközben a félelem rázta át minden egyes porcikáját.

Louis dühöngött. Mindig is sokkolt a tudat, hogy milyen gyorsan és drasztikusan változtak az érzelmei. Előre lépett, és felemelte a kezét, és már lendítette is azt egy pofonért, de még időben meg tudtam ragadni a derekánál, mielőtt elég közel került volna a lányhoz.

Louis azonnal rám kapta tekintetét, mire azonnal elengedtem, hirtelen olyan érzésem támadt, hogy egy szörnyű ötlet volt beavatkozni a dolgába. Legnagyobb meglepetésemre azonban Louis leengedte a kezét, és visszaindult hozzám, megragadva engem.

„Tűnés, szobalány.”

Láttam Gemma arcán egy hálás mosolyt, mielőtt még kirohant volna az ajtón. Louis nem vesztegette az időt, még azelőtt lehajolt egy csókra, hogy a lány kisietett volna. Nyilván nem érdekelte eléggé a szobalány hibája ahhoz, hogy teljesen tönkretegye a napját.

Tényleg semmire sem pazarolta az idejét, ruháinkat szinte tépte rólunk. Épp a nadrágból és a cipőkből léptem ki, mikor fölfedte növekvő hímtagját. Kilépett ruháiból, mindent levetett, egyedül a korona maradt a fején. Gyengéden leemelte, ügyelve rá, majd lassan a komód tetejére helyezte.

Amikor visszajött hozzám, egyszerűen felkapott, majd az ágyhoz cipelt, majd velem együtt lehanyatlott rá. Ajkaink abban a pillanatban kapcsolódtak egymáshoz, hogy az ágyra érkeztünk. Teljes testsúlyával nekem feszült, ami miatt férfiasságunk összedörzsölődött.

Hangosan nyögtem fel tettére, amire ágyékát az enyémnek nyomta, hogy újra megismételhesse az előbbi mozdulatát.

„Hazza,” Nyögte, tovább fokozva a nyomást.

Ezután elhúzódott tőlem, egy hirtelen mozdulattal, majd megparancsolta, hogy álljak négykézláb. Úgy tettem, ahogy mondta, ezután éreztem mögém térdelni.

Minden figyelmeztetés nélkül hatolt belém. Szorosan megragadtam a takarót és beharaptam az ajkam, nehogy felsikoltsak a fájdalomtól. Egyáltalán nem finomkodott ma, túl izgatott volt.

Egy kicsit megmozgatta a csípőjét, amitől bennem lévő erekciója elmozdult. E mozdulat során sikerült érintenie az érzékeny pontomat, és egy élvezetes morgást hallatnia. Hallottam kuncogni, mielőtt kihúzódott és teljes erejével be nem hatolt volna.

„Louis!” Nyögtem az egyébként csendes szobában.

Elkezdett kijjebb húzódni, majd úja belém vágódott, eltalálva ezzel minden alkalommal a bizonyos gyenge pontomat. Nem tudtam rávenni magam, hogy egyáltalán érdekeljen az, hogy holnap ülni sem fogok tudni, az egyetlen dolog, ami akkor érdekelt, az a csodás érzés volt, amit Louis nyújtott, ahogy teljesen kitöltve pumpált.

Elkezdtem lökései elé menni, nagyon közel voltam már. Éreztem az ismerős érzést a gyomromban. Készen álltam, hogy elélvezzek, de épp mikor átlökött volna a kiskapun, Louis teljesen kihúzódott belőlem, és hátrálni kezdett.

Nyöszörögtem, fenekemet ösztönösen felé kezdtem tolni. Kuncogni kezdett, majd óvatosan rácsapott egyet.

„Fejezz be engem, Hazza.” Parancsolja vigyorogva.

Végig morogtam, míg hozzá fordultam. Louis lefeküdt, feltámaszkodva a könyökére, és figyelte minden mozdulatomat. Miközben elhelyezkedtem lábai közt, szétterpesztette azokat, több hozzáférést biztosítva nekem.

Utáltam ezt. Utálta minden porcikám. És ezt nagyon jól tudta. Hergelt engem. Ha most valamivel jobban fájna kőkemény tagom, nem lennék képes megtenni.

Lehajoltam, merevedése csak néhány centiméterre volt ajkaimtól. Ujjaimmal finoman körülfontam a tövénél, és becsuktam a szemem. Mindig is úgy gondoltam, ha lehunyom azokat, közel sem annyira rossz.

„Ne kötekedj, szerelmem.” Beszélt Louis nyugodt hangon. Fordított helyzetben én már nem tudtam volna türtőztetni magam.

Még egyszer utoljára nagyot nyeltem, mielőtt kinyitottam volna számat és becsúsztattam volna lüktető péniszét. Hallottam, ahogy nyög egyet, és éreztem, ahogy csípőjét egy kicsit előre löki. Egy kicsit fuldokoltam, de szerencsére nem emelkedett többet a csípője.

Csípőjét jobbra lendítette, amennyire csak bírta, ezzel nyelvem egy kört írt le a férfiasságán, ezután kezdett lassan kijjebb húzódni, mire rögtön nyeltem egyet. Egyre többet nyögött és folytatta lökéseit, amint elkezdtem elhúzódni a fejemmel, megpróbálva kiengedni őt a számból. Rájöttem, hogy nem csinálom elég gyorsan rajta, így elkezdtem szopni, majd ellazítottam az állkapcsomat és addig engedtem magamba, ameddig csak bírtam.

Éreztem nyálamat a szám sarkából lecsurogni, amit kétségbeesetten szerettem volna letörölni, de tudtam, addig nem tehettem meg, míg be nem fejeztem a feladatom.

„Oh, Hazza!” Sikoltott fel Louis, mikor dörmögni kezdtem.

Mikor pénisze remegni kezdett a számban, már tudtam, hogy el fog élvezni. Lenyeltem minden egyes cseppjét, amit mindig meg is tettem ilyenkor, majd kiengedtem ajkaim közül mostanra már elernyedt hímtagját.

A fájdalom saját ágyékomban egyre csak nőtt, mikor ránéztem. Louisnak az extázis során még mindig hátra volt vetve a feje, amit nem is csodáltam, hisz’ nagy orgazmusban volt része, ezt verejtékben úszó teste is bizonyította. Szerettem volna megérinteni magam.

Mikor felült, csak rám mosolyodott, még mielőtt felállt volna.

„Rendben, menjünk fel a lakomára.” Mondta élénken.

Felnéztem rá, reméltem, legalább a kiskutya ábrázatom meghatja. Még csak tudomásul sem vett, csak ellépett mellettem, hogy rendbe szedje magát. Néztem, ahogy teljesen felöltözik, közben remélve, várva, mikor kezd el nevetni, majd segíteni rajtam.

„Már várnak rám,” Louis elvigyorodott, mikor végignézett testemen, ahogy az ágyon voltam teljesen elterülve, várva rá, „Hamarosan indulni kéne.”

Ezt hallva lesütöttem a szemem, ez volt az egyik játéka az összes közül. Nehezen és kényelmetlenül végigszenvedni a lakomát, és ez ellen nem tehettem semmit sem.

Elkezdtem kimászni az ágyból, mikor fájdalom nyilallt a hátam oldalsó részébe, kezdve a fenekemtől. Még nem álltam készen ekkora fájdalomra, a testem egyáltalán nem volt hozzászokva ehhez. Óvatosan az ágy széléhez csúsztam, majd kikecmeregtem onnan.

A fájdalom, amit a fenekemben éreztem, mikor próbálkoztam helyezkedni az ágyon, közel sem volt olyan rossz, mint mikor megfordulva súrolta a hátamat az anyag. Összerezzentem, mikor a rendkívül szűk nadrághoz léptem. A harisnya egy rémálom volt, és a nadrágom erősen feszített a testem körül, amit nem is csodálok.

Még egyszer végignéztem magamon, mikor sikerült felöltöznöm, és láttam, hogy fájdalmas erekcióm még mindig nem akar szűnni, sőt, még elviselhetetlenebb lett az érzés percről-percre, hiszen a nadrág anyaga végig hozzám dörzsölődött.

„Nem akarok késni.” Mondta Louis, és megragadta a koronát, felhelyezve fejére, mielőtt a tükörhöz lépett volna, végigmérni magát benne.

Odamentem hozzá és hagytam, hogy megfogja a kezem, míg a nagyteremig nem sántikáltam mellette. Az ajtók kitárultak és éljenzés tört ki. Louis helyéhez sétáltunk, ezután hagyta, hogy egy mellékszobába menjek egyedül.

A nemesek a szokottnál is csendesebbek voltak, és éreztem minden pillantást, akik a sántaságomat bámulták meg. Felemeltem a fejemet, hogy körülnézhessek, és rájöttem, hogy tényleg mindenki engem bámul, arcukon egy árva mosoly sem volt.