Több, mint aminek látszik - 6. Fejezet

6. Fejezet

Azon az estén, mikor a vacsora volt, egyikük sem hozta föl a Louisval való nézeteltérést. Anne és a két fiú csak élvezték az extra nagy pizzát, amelyet Niall kért, közben könnyedén beszélgettek. Senki sem akarta felhozni „azt” a témát; ezért úgy döntöttek, hogy simán csak figyelmen kívül hagyják. Harry sosem látta még olyan dühösnek a barátját, mint akkor, mikor a pályáról sétált le. Tudta, hogy Niall kedvelte a kékszemű futballistát és elég szoros barátság alakult ki köztük. A fiú már-már bűnösnek érezte magát a történtek miatt. Louis elvégre nagyon ijedtnek tűnt, mikor kiabáltak vele; különösen akkor, mikor Niall kezet emelt rá.

Tudat alatt Harrynek kínos érzése támadt, hogy több lehet a dolgok mögött, több, mint amit látni vélt Louis szemében. A felszín alatt talán még több rejlett, mint a sima focista külsejében.

---------------------------------

A következő napok meglepően eseménytelenül teltek. Liam és Zayn is békén hagyták most a göndör hajú fiút, és a kínos összetalálkozásokat is sikerült elkerülnie Louis-val, valamint Niall is abbahagyta a véleménye kinyilvánítását, miszerint Louis mennyire „terrorizálta” a fiút.

Harry még mindig érzett egy kis bűntudatot, amiért Louist mindenki erőszakosnak állította be. Látta az alacsonyabbik srácot az utóbbi napokban a folyosón elsétálni, és észrevette, hogy a fiú elvesztette szokásos mosolyát és szikrázó tekintetét. Ugyancsak rosszul érezte magát, hogy Niallt Louis ellen fordította. A srác nagyon szerette a másikat; tudta Louisról, hogy egy remek haver, most viszont már egy teremben sem akart lenni vele. És ez egy nagyon elcseszett helyzet volt.

Ezért döntött úgy, hogy helyre fogja ezt az egészet hozni. Megmondja Niallnek, hogy egy félreértés az egész, és hogy nem kell többet úgy viselkednie az alacsonyabb fiúval. Hogy utána megint láthassa azt a bájos mosolyát.

Várj, mióta érdekel engem az, hogy lássam a mosolyát? Harry teljesen leblokkolt, és folyamatosan csak ezen agyalt. Na, nem mintha Harry nem találta volna Louist vonzónak vagy ilyesmi. Nos, legalábbis nem igazán. Elismerte, hogy a fiúnak gyönyörű szeme van, ami még vonzóbbnak tűnt, mikor elmosolyodott. Nem tagadja, hogy bár Louis alacsony volt, mégis elég jól nézett ki, ráadásul izmos is.

Harry érezte, amint ajkai mosolyra húzódnak, mikor eszébe jutott, milyen hihetetlenül szexin futott Louis a pályán, ahogy elrúgta a labdát és –

- Mit mosolyogsz, Styles? – Harry, mikor meghallotta a hangot, gyorsan endezte a vonásait és megfordult. Ilyenkor általában csak ignorálni szokta a másikat, de most volt benne valami, ami azt súgta neki, hogy vágjon vissza.

- Mi van, Liam – mordult fel Harry, hangja méreggel volt tele – már mosolyogni sem lehet?

A srác egy pillanatra megdöbbent, mikor Harry visszabeszélt neki, de nem hagyta annyiban, rögtön visszaszólt – Ami azt illeti, neked nem!

- Jó tudni – Harry egyszerűen csak a szemét forgatta. Megfordult, hogy tovább menjen, de egy kéz megrántotta a karját.

- Mióta ugatsz nekem vissza, buzi?

A fiú összeszűkítette a szemeit – Ez az egyetlen sértés, amit a fejletlen agyaddal ki tudsz találni?

- Nem, – válaszolta Liam, meglepte Harryt, hogy nem ütötte meg őt azonnal – de ez az egyetlen sértés, ami szíven üt. Utálod, mikor az emberek buzinak vagy homárnak hívnak. És ezzel legbelül egyet is értesz szégyenkezve, mert tudod, hogy undorító. De azt is tudod, hogy semmit sem tudsz tenni az ellen, hogy ez megváltozzon; ezért fájnak ennyire azok a szavak.

Harry csak állt ott, hallgatva Liam szavait. Tudta, hogy nincs igaza, nem szégyellte a szexualitását, de a szavak attól még mindig fájtak. Minden egyes alkalommal úgy szakították át a szívét, mint egy kés. Harry lehajtotta a fejét, amint megérezte a szemében az égető érzést.

- Aww, a szegény baba most sírni fog? – gúnyolódott Liam – Szükséged van rám, hogy elvigyelek a nézőtérre, hogy elénekelj egy szomorú kis dalt?

Harry hirtelen kapta fel a fejét – Mit mondtál?

- Jól hallottad, tudom, mit szoktál csinálni, miután mi… együtt lógunk. Amúgy elég hízelgő; amennyi zenét írsz rólam.

Harry azt sem tudta, mit mondjon. Fogalma sem volt róla, honnan jött rá Liam, hogy szokott zenélni. Ez volt az egyetlen félelme, amit a másik rögtön kiszúrt, ezzel elvéve az összes menekülő útját a fájdalomtól.

- Áruld el, a szerelmes dalok is rólam szólnak, buzi?

Harry kirántotta karját Liam kezei közül, és elrohant. Érezte, ahogy könnyei szabad utat nyernek, és nem tudta elhinni, hogy ez a bunkó örömét leli ebben.

Semmit sem látott, és nem is figyelt oda, hogy merre rohan, éppen ezért mikor a sarkon fordult be, egy meglepett "Ommmphh" hangot adott ki, miközben egy test csapódott neki.

- Jesszus, ember! Sajnálom; nem láttalak… oh, szia, Harry – kezdett szabadkozni Louis, de meglátta a fiú könnyektől csillogó szemeit – Hé, jól vagy?

Miután visszanyerte az egyensúlyát, Harry felnézett a fiúra, aki mellette állt. Nem szólt egy szót sem.

Te voltál az, aki elmondta Liamnek a titkomat.

Louis aggodalmasan nézett a göndörre – Harry, mi a baj?

A fiút hirtelen öntötte el a harag, ujját vádlón emelte Louis arca felé – Neked mi a fasz bajod van? – gúnyolódott.

Louis egy zavart pillantást vetett rá, melyben enyhe pánik keveredett – Harry, én…

- Nem – vágott a szavába – Én beszélek. Te meg csöndben maradsz.

Louis tátott száját gyorsan összezárta.

- Becsaptál engem! – közeledett, mire az alacsonyabbik a fal felé kezdett hátrálni.

Louis megrázta a fejét, fogalma sem volt arról, amit a göndör hajú fiú mondott, de nem akarta megkockáztatni, hogy Harry netalántán megütné. Látta, hogy valami miatt most nagyon dühös.

- Beszéltél Liamnek a zenémről – Harry nekitolta a másik fiút a falnak, úgy nézve le rá – Bíztam benned.

Louis lehunyta a szemét és mély levegőt vett, ezzel próbálva kitalálni, hogy mi történhetett – Harry, én…

És ismét elszakadt nála a cérna.

Ezúttal viszont Harry teljesen elvesztette az irányítást a teste felett, megragadva az alacsonyabbik fiú vállát rázta meg őt – Azt mondtad, senkinek nem mondod el!

Louis összerezzent és megpróbálta a vállát kiszabadítani.

- Egész végig igazam volt, csak azért akartál barátkozni velem, hogy utána ki tudj gúnyolni! – kiáltott fel Harry, majd erősen megragadta a fiú karjait, zúzódásokat hagyva ott.

Louis megrázta a fejét, nem bírta visszafogni az apró sikolyát, ami ajkai között szökött ki.

A fájdalmas hang elég volt ahhoz, hogy kirángassa Harryt az elsötétült elméjéből, és azonnal elengedje a karcsú fiút.

Louis a padlóra esett, és gyorsan hátrébb csúszott Harrytől, átölelve magát, de a fájdalmas érzésre, amit a kezén érzett, azonnal megrándult.

Harry gyomra összeszorult, amint meglátta, mit tett.

- L-louis, nagyon sajnálom – közölte, és közelebb lépett a megrémült fiúhoz, aki még mindig a folyosó padlóján hevert összegömbölyödve – É-én nem akartam ezt… kérlek, annyira sajnálom.

Louis felnézett rá, a könnyek lefolytak az arcán – N-ne érj h-hozzám – dadogott, majd vett egy mély lélegzetet.

Harry szégyenkezve nézett rá. Eddig még sosem emelt kezet senkire. Mindenkinél jobban tudta, milyen érzés, mikor ezt teszik vele. Tudta, milyen nekicsapódni a szekrényeknek és mikor úgy kezelik, mint egy darab szemetet. A bűntudat mardosni kezdte belülről.

- Louis, kérlek. Hagy segítsek – érezte, hogy könnyei utat törnek a szeme sarkából.

A másik fiú csak a fejét rázta, majd felállt a padlóról. Összerezzent, ahogy a kezét a szekrény hideg fémjének támasztotta. Harryre pillantott még mindig könnyes szemekkel – Azt hittem, te különb vagy tőlük.

Majd elsétált Harry mellett, aki csak állt ott, szégyenkezve és hitetlenkedve, amiatt, amit az imént tett.