Több, mint aminek látszik - 7. Fejezet

7. Fejezet

Harry nyomorultul érezte magát. A Liammel való összetűzése lecsengett, de azóta mindenki tudott az énekeléséről. Egy egyszerű hobbi, amit mindenki támogat és királynak tart, csak nem Harrynek. Mielőtt megtudták, hogy homoszexuális, a lányok teljesen odavoltak a göndör hajú fiúért, tudva, hogy énekel, a srácok pedig klassznak tartották. Ez mintha ezer éve történt volna. Most viszont társaitól csak a gúnyolódást kapta, mióta ex haverja elhíresztelte ezt egy ebédszüneten.

Szóval igen, Harry nagyon nyomorultul érezte magát. Teljesen maga alatt volt, miközben lehajtott fejjel haladt át a folyosókon. A stratégiája az volt, hogy elkerüli azokat a bizonyos területeket az iskolában, amelyekről tudta, hogy Liam és a bandája a leginkább lógnak. Szinte mindennapossá vált a futballistákkal való összetűzése. Mindezek ellenére, Harry gondolatait csak egy bizonyos focista kötötte le. Egyetlen kérdéstől nem tudott szabadulni – Mi történt Louis-val?

A kékszemű fiút mintha a föld nyelte volna el. Harry az egy nappal ezelőtt történt szörnyű konfrontáció óta nem látta a folyosón. Sosem volt a csapattársaival, valamint Harry az osztályában sem találta.

Harry azóta is aktívan kereste őt; szándékosan járt be az osztályához, de a fiút sehol sem látták. Kezdett aggódni, hogy hogy komolyabb sérülést szerzett neki. Végül is, eléggé nekilökte a falnak. Azt is tudta, hogy az alacsonyabb fiú bőrén rögtön nyoma maradt a szorításának, mikor megrángatta.

Harryben újra és újra az aznap délutáni események játszottak le. Elég nagy fájdalom tükröződött az arcán, ahhoz képest, hogy csak egy szekrénynek lökte neki. Egyértelműen összerezzent, ahogyan az oldalát fogta. Harry lelki szemei előtt már az is megjelent, hogy a fiú sántítva próbálja minél jobban elkerülni a göndör hajút. Nem tudott okozni ekkora károkat egyetlen kis lökéstől, nemde bár?

Harry megrémült, ahogy eszébe jutott, hogy mit mondott neki Louis néhány nappal ezelőtt, „Azt hiszem, mikor tegnap reggel nekimentem valakinek, odacsapódtam a szekrényekhez.”

Homlokráncolva, gondolataiba temetkezve ment következő órájára, mikor arcon csapta a felismerés. Ó, istenem. Egy erőszaktevővé váltam. Liam-mé váltam.

Harry az angol terem közepén állva realizálta, hogy hamarosan becsengetnek, a diákok pedig fel fognak szívódni a folyosókról; azonnal kisprintelt az osztályteremből, hogy megkeressen valakit.

Ideje volt megtalálni Louis Tomlinsont és rendezni a dolgokat.

--------------------------------

Ebédszünete alatt az egész iskolát körbejárta, mégsem járt sikerrel. Biztos volt benne, hogy nem fog még csak a futballisták közelébe sem menni, hogy megkérdezze tőlük, csapattársuk merre is lóghat. Tudta, hogy Niall ha akarná se tudná megmondani, hol van. A srác még mindig dühös volt az alacsonyabb fiúra, amiért „bántotta” a barátját.

A göndör hajú egy frusztrált nyögést hallatott, mikor meghallotta a csengő hangját, ami azt jelezte, hogy az órák hamarosan elkezdődnek. Úgy döntött, megvárja a nap utolsó óráját és újra folytatja a keresést. Harry az utolsó napszakban tanári asszisztens volt, tehát nem nehéz elhagyni az osztályát.

Ha egy sportoló lennék, hol lógnék?

Az egyetlen hely, amire Harry gondolni tudott, az az ebédlő volt, mert Niall egy focista, valamint a srác imádott enni. A fiú azonban ott már nézte. Véletlenszerűen haladt folyosóról folyosóra, majd amikor elhaladt a tornaterem mellett, megtorpant.

Harry megállt a tornaterem ajtaja előtt, mikor eszébe jutott valami. Mi van, ha a többi sportoló is ott van? Vajon bevállalja-e, azért imádkozva, hogy ne legyenek ott és kockáztassa meg annak az esélyét, hogy péppé verik? Vagy, inkább biztosra megy, és megpróbálja holnap megtalálni Louist?

Egy mély lélegzetet vett, majd lassan résnyire nyitotta az ajtót. Úgy döntött, hogy szüksége van a lehető leghamarabb megbeszélni az incidenst Louis-val. Senki sem volt a nagyrészt gépekből álló edzőteremben. Harry már fordult is meg, jobbra véve az irányt, amikor észrevett egy kis fényt, ami az edzőterem túloldalán lévő fitneszteremből jött.

A fiú halkan az ajtóhoz sétált, megörült, hogy volt egy kis ablak az ajtón, ami által a nélkül körül tudott nézni, hogy belépjen a terembe. Amikor az ajtóhoz ért, benézett az apró ablakon.

Az első dolog, amit észrevett, azok az üresen álló berendezések voltak. Végigfuttatta tekintetét a termen, majd jobb oldalt állapodott meg, összpontosítva az egyedüli emberre. Harry ajkain halk zihálás szökött át, miközben befogadta a látványt.

Louis Tomlinson egy nagy piros boxzsák előtt állt; kiverve belőle még a szart is. Tört fehér melegítőnadrágot és egy fehér, testhez simuló tank-topot viselt. Arca kipirult volt és izzadtságcseppek borították. A vékony pamut edzőtrikója nedves volt, ezzel Harrynek megmutatva az alatta vibráló izmokat a mellkasán.

Harry nem tudta nem bámulni a fiút edzés közben.

Louis nagyon jól harcolt a kemény boxzsák ellen. Gyakran vett egy lendületet a bal kezével, mielőtt egymási utáni sorozatokat mért volna le. Lábaival folyamatosan rugózott, gyorsasága miatt mozdulatsorai szinte már összefolytak.

Harry ámultan figyelte Louis lábmunkáját. Tudta, hogy nagyon erősek a lábai, hisz összességében egy futballista volt, de látva ezeket a bonyolult mozdulatokat boxolás közben, lenyűgözte őt, és Harry nem tudott nem mosolyogni, mikor az a gondolat szaladt át az agyán, hogy a fiú valószínűleg remekül tudna táncolni is.

Még úgy is, hogy csukva volt előtte az ajtó hallotta a hangokat, amiket Louis minden egyes ütésekor kiadott. Morgások és nyögések egyvelege töltötte be a szobát, Harry pedig érezte, ahogy arca egyre jobban kipirul és felforrósodik figyelve és hallva mindent.

Valószínűleg megérezhette, hogy figyelik őt, mert Louis abbahagyta mozdulatsorait és gyorsan megfordult, szembenézve az ajtóval.

Harry őrült gyorsasággal vágódott az ajtó oldalához; hátát keményen odanyomta a gimnázium hideg cementfalának.

Vajon észrevette?

Levegőt sem mert venni, lehunyta a szemét és megpróbált minden közeledő lépést meghallani. Szíve olyan erővel verte a mellkasát, hogy még a fülében is hallotta a dobbanásokat.

Visszamerjen fordulni és benézni újra az ablakon?

Eddig látott horrorfilmek képkockái villantak át Harry agyában. Mindenki tudja, hogy van egy olyan pillanat, mikor az áldozat visszafordul az ablak felé és szembetalálja magát a pszicho gyilkossal.

De ez nem egy ijesztő film volt, Louis pedig nem egy félelmetes gyilkos. Ráadásul, a fiúk fitnesz termében volt, ahova bárki bemehetett. A göndör hajú úgy döntött, nem enged az irracionális félelmeiknek, és azt fogja tenni, amit kezdetben akart megtenni.

Néhány mély lélegzetet vett, majd mikor végleg sikerült összeszednie magát, visszament a fitneszterem ajtajához. Megragadta a kilincset, és gyorsan kinyitotta az ajtót, mielőtt még meggondolta volna magát.

- Louis, tudom, hogy pár napja valószínűleg utálsz engem és meg akarsz verni, de csak…

Harry elhallgatott, amint rájött, hogy a fiú nincs sehol.

Na, basszus.

Lassan haladt végig a termen, a fiú öltözőt célba véve. Louis-nak ott kell lennie. Csendben besurrant és óvatosan elindult az egyik szekrénysor mentén. Nem akarta meglepni Lousit, hogy aztán ijedtében egy bal horoggal jutalmazza. Miután látta a kékszeműt boxolni, nyilvánvaló volt, hogy elég erősen be tud húzni bárkinek is, és Harry nem akart törött orral távozni.

Hangokat hallott egy bizonyos irányból, ezért Harry arra vette az irányt. Ahogy közelebb húzódott, realizálta, hogy a zaj valójában énekelés volt.

Kibaszottul énekel. És csodás hangja van!

Harry nem tudta elhinni, hogy ennek a gyereknek, akinek azt gondolta, jó hangja van, ennyire csodás lenne. Még közelebb húzódott, sokkal jobban szerette volna hallani ezt a gyönyörű hangot, ami betöltötte a teret.

Ahogy egyre közelebb lépett, úgy vált az éneklés hangosabbá és tisztábbá, rájött, a vágya az volt, hogy még többet hallja ezt a csodálatos hangot, talán ezért is hagyta figyelmen kívül a döntő részleteket.

Louis a zuhany alatt volt.

Harry érezte, hogy a szeme kiesik a helyéről, mikor meglátta a fiút neki háttal állva a zuhanyzóban, meztelenül. A vízcseppek végigfutottak a tarkóján és a nyakán, a tusfürdő habja pedig tónusos izmait kiemelve folytak végig testén.

Ahogy a szeme követte a habok nyomát, azonnal hálás volt, hogy a zuhanyzók között lévő cement elosztó megakadályozta, hogy meglássa Louis azon testrészeit, amiket nem szabadott volna.

A fiú azon gondolkodott, hogy inkább kimegy a zuhanyzóból, de a másik énekhangja szinte transzba ejtette. Lábai mintha odaragadtak volna a kemény, koszos padlóhoz.

A hangja olyan, akár egy angyalé.

Harryt annyira lenyűgözte Louis éneklése, hogy nem hallotta, amint a zuhanyzóban lévő vizet elzárják. Távolinak tűnt, és már hiányolni kezdett neki a hang, álmélkodott, Louis pedig közben megfordult, megragadta a törülközőjét, majd néhány lépést tett kifelé, közben egy olyan dalt énekelve, amit Harry ezelőtt még nem hallott.

Abban a pillanatban, ahogy Louis észrevette a közönségét, ajkai közül egy meglepett sóhaj szaladt ki.

Rögtön megtorpant, aminek az lett a következménye, hogy a nedves csempepadlón majdnem elcsúszott. Önkéntelenül is, de jobban megigazította magán a törülközőt, csípőjén felhúzta az anyagot, próbálta minél jobban eltakarni magát. Végül Harry rémült szemeibe nézett.

- Harry! Mi az isten?