Több, mint aminek látszik - 25. Fejezet

25. Fejezet

Harryt annyira megdöbbentette Jason megjelenése, hogy majdnem elejtette Louist.

Az éhes pillantás, ami a férfi szemében csillogott, képeket vetített Harry elé, arról, hogy mi történhetett ebben a szobában.

Az ágy.

A kötél.

Louis félmeztelen, zúzott teste.

Harry olyan hevesen kezdett remegni, miközben agya folyamatosan játszotta le az eseményeket, hogy egyik keze kicsúszott Louis térdei alól, így majdnem elejtve a fiút.

Louis szeme megrebbent a hirtelen mozdulattól, ezzel pedig meglátta Jasont az ajtóban állva. Észlelve, hogy az a szörnyeteg csak egy lábnyira áll tőle, és hogy Harry olyan volt, mint aki elvesztette a teste felett az irányítást, azonnal éberebb lett.

- Nem. Kééérrlllek nnne bbááánnts – mosódtak el szavai, a kábítószer az egész szervezetét szinte megbénította és egyáltalán nem tudta irányítani azt.

- Látom mást is meghívtál a buliba, Louis – vicsorogta Jason.

Harry továbbra is néma volt, karjai közt erősen szorította Louist. A fiú vállát tartó izmos kar szorításával szinte égette azt, mivel a göndör annyira megrémült, hogy észre sem vette, mit csinál.

- Tudjátok, mindig vevő vagyok egy harmadik személyre – tette hozzá egy undorító vigyorral, miközben Harry testét térképezte föl.

Jason szavai továbbra is kísértették Harryt, de egyúttal fel is ébresztették.

Kurvára nem fogsz többet hozzáérni.

- Takarodj az utamból – morogta Harry olyan magabiztossággal, ami ő magát is meglepte – Kórházba kell vinnem.

Jason elmosolyodott – Nem, Harry, azt hiszem, nem fogod.

A fiú gerincén végigfutott a hideg, mikor meghallotta, hogy nevét milyen undorral mondták ki.

- Takarodj az utamból – ismételte sokkal erőteljesebben, mint korábban.

- Mégis mit fogsz csinálni? – gúnyolódott a férfi – Azt hiszed, átjuthatsz rajtam?

Harry agya lázasan pörgött.

Fejben kiszámolta, hogy mennyi időben telne az ablakhoz futni és kiugrani a hálószobából.

Semmi esély nem volt rá, tekintve, hogy Louist a karjaiban tartotta.

Nincs az az isten, hogy újra itt hagyjam őt.

Niall! Hamarosan hívni fogja a rendőrséget. Biztos, hogy eltelt már húsz perc, mióta bejött a házba.

- K-kérlek, csak hagyd, hogy elvigyem – Harry átkozta magát, amiért hangja megremegett – Újra bántani fogod.

- Bántani? – Jason jót mulatott rajta – Ó, bébi, nem érted. A nevemet sikította. És imádta minden egyes percét.

Harrynek muszáj volt kizárni a szavakat és koncentrálni, hogy ne hányja el magát.

- Be tudom bizonyítani – mondta vigyorogva – Tedd vissza az ágyra.

Harry arcán egyszerre több könnycsepp is leszánkázott, majd mikor a karjaiban lévő fiúra nézett, darabokra tört a szíve.

Louis teljesen meg volt rémülve.

Tágra nyílt szemekkel nézett, ajkai pedig remegtek.

Viszont amit nem tudott, hogy Louis nem magát féltette.

- Csináld – suttogta remegve Louis.

Harry levegő után kapott – M-mi?

- Cs-csak csináld azt, amit mondott – szavai lassúak voltak, mintha minden egyes szó hatalmas erőfeszítésbe telne az agyának, hogy harcoljon a drogokkal szemben, és össze tudja kapcsolni a szavakat értelmes mondattá – El k-kell menekülnöd.

- Nem hagylak itt vele.

- Milyen édes – szakította őket félbe Jason – Tedd az ágyra… most.

- Nem – nézett Harry a lehető legmérgesebben a férfi szemébe – Nem fogsz hozzáérni.

A fiú elszörnyedve nézte, ahogy Jason belenyúl a kabátzsebébe és egy ezüst színű pisztolyt vesz elő.

- Valójában, Harry, azt hiszem, hozzáérhetek – mosolyodott el, majd a fegyvert a két fiúra fogta – És te meg fogod engedni. Tulajdonképpen végig fogod nézni, ahogy miattam fog sikoltozni.

Harry öklendezni kezdett.

Érezte, ahogy Louis remegni kezd a karjaiban.

Nem, nem, nem, nem, nem.

- H-harry… kérlek – zokogta a fiú – Csak tedd, amit akar.

A göndör teljes sokkban állt a szoba közepén, szemét le sem tudta venni a pisztoly csövéről, ami rájuk volt szegezve.

Nem tudta, mit tegyen.

- Háromig számolok. Ha addigra nem rakod az ágyra, abból elég nagy probléma lesz. Megértetted?

- Egy…

Harry nem tudta irányítani teste kontrollálhatatlan reszketését.

Mit csináljak?

- Kettő…

Istenem…

- Három…

- Állj! – sikoltotta Harry – Megcsinálom!

- Mit is? – kérdezte Jason szemöldök ráncolva, miközben a fegyvert még mindig a két fiúra tartotta.

- Csinálj velem bármit, amit csak akarsz, de Louist engedd el.

Louis elkezdett küzdeni Harry reszkető karjaiban. A fiú csak szomorú pillantást vetett az ölében lévőre, majd óvatosan az ágy mellé, a padlóra helyezte.

Jason tekintete úgy villogott, akár egy tűzijáték.

- Térdelj le.

Harry szeme elkerekedett.

- Harry! – zokogta Louis – Kérlek, ne hagyd, hogy ezt tegye veled!

Egy pillanatra lehunyta a szemét, összegyűjtve a fennmaradó erejét.

- Minden rendben, Lou.

- Nem, Harry! Ne csinálj semmit neki!

Harry elnézett a zúzódásokkal borított fiúról, aki a drogok miatt még mindig olyan gyenge volt, hogy mozdulni sem tudott a padlóról.

Mély lélegzetet vett, lehunyta a szemét és lassan a földre borult.

Még mindig hallotta Louis kétségbeesett kiabálását, de nem tudta kivenni a szavakat és nem volt hajlandó ránézni.

Bátornak kellett lennie.

Meg kellett tenni Louisért.

Louisért, aki a poklok poklát élte át, amióta Jason belépett az életébe; mígnem a férfi fel nem tűnt a látókörében.

A fiú összerezzent, mikor Jason elindult felé, hideg szemeivel végigmustrálva az egész testét.

Hogy lehet egy ember ilyen szörnyű?

Pislogott, mikor Jason már közvetlenül előtte állt – Azt akarom, hogy leszopj.

Harry megremegett és öklendezni kezdett; szíve ki akart szakadni a helyéről, miközben Jason lassan lehúzta farmerja sliccét.

Meg kell tennem.

Louisért.

A férfi elkezdte simogatni magát lehúzott cipzáron keresztül. Harry becsukta a szemét, ahogy az agya rekordsebességgel pörgött.

Tennem kell valamit.

Ki kell innen szabadítanom Louist.

Hol van Niall? Miért nem jött még értem?

Mikor Jason benyúlt a farmerjába és úgy kezdte izgatni magát, Harrynek el kellett fordítania a fejét.

A szörnyeteg durván megragadta Harry állát és visszahúzta a fejét.

- Nem kell félned…

A fiú küzdött, hogy minél távolabb legyen Jasontől, de csak annyit ért el vele, hogy pofon vágták.

- Ne baszakodj velem! – ordított rá a férfi.

Louis sikoltozása felerősödött – Hagyd békén!

Harry továbbra is küzdött, a hirtelen pánik, amiért az ember ilyen közel volt hozzá, teljesen ellepte a testét.

Kezeivel kétségbeesetten tolta hátrébb Jasont térdeinél fogva, mígnem meghallott egy rettenetes kattanást, ami miatt megfagyott.

Lassan megfordult, majd látta, ahogy Jason felemelte Louist a padlóról, halántéka oldalsó részéhez pedig a pisztolyt szorította.

Louis szemei újra elkerekedtek, könnyek csurogtak le az arcán.

- Fuss, Harry! Csak menj!

Jason a hajánál fogva emelte fel Louist a padlóról, mire fájdalmas sikoly töltötte be a szobát.

Harry a férfi tettére megtorpant.

- Hagyd abba! – könyörgött – Fáj neki!

- Ha nem csinálod akkor és azt, amit mondok, golyót eresztek a fejébe!

Harry sokkban volt.

- Egy…

- Kettő…

- O-oké! – kiáltotta Harry.

A férfi visszaállt elé, Louis pedig tehetetlenül lógott mellette.

- Először tedd le őt.

- Harry, – sírta a fiú – Kérlek, ne tedd ezt!

Jason egy gonosz mosollyal engedte el a haját, mire az összeesett a padlón.

Míg Jason élvezettel nézte Louis szenvedését a padlón, Harry kihasználta a hirtelen jött lehetőséget.

Megragadott egy kerámia vázát, amely az egyik szekrényen pihent, majd felugrott és erősen meglendítette az újonnan szerzett fegyverét.

A váza megrepedt Jason arcával együtt és egy véres orrot, vágásnyomokat és karcolást hagyott hátra.

Jason fájdalmasan felsikoltott – Te kis szar!

Harry, miközben a férfi kezével a véres arcát szorította, kikerülte őt és Louishoz futott; felkapva az ölébe a még mindig zokogó fiút.

Viszont még három lépést sem tett meg, mielőtt Jason megtámadta volna.

Megragadott a törött vázából egy nagy darabot, majd megragadta Harryt és a nyakához szorította.

A kerámiadarab végigsértette a torkát, egészen a füle aljáig, és ezzel nagy mennyiségű vörös vér kezdett lecsöpögni.

Harry fájdalmasan felordított és hátra rúgott. Elvesztette az egyensúlyát és elejtette Louis, aki így ismét a földre esett.

Jason továbbra is Harryre koncentrált, lábait kirúgta a fiú alól és leszorította a padlóra.

A férfi Harry rémült szemeibe nézett.

A tekintete már nem hogy csak jeges volt, de teljesen elfeketedett.

Harry még sosem látott ilyen szörnyű és félelmetes tekintetet.

Tudta, hogy nem fog számítani, mennyire próbálkozik, az, amit most látott, örökre a tudatába égett.

Így hát összeszorította sajátját, kétségbeesetten próbálva kitörölni az emlékezetéből.

- Most azonnal kinyitod a szemed és le fogsz szopni – morogta Jason – Különben megölöm a barátodat.

Harry nem tudta megtenni. Nem bírta kinyitni a szemeit.

Nem tudom megtenni.

Nem tudom megtenni.

- Nyisd ki!

Annyira sajnálom, Louis.

Nem megy…

Bumm!

.

.

.

.

.

.

A lövés bejárta Harry füleit.

Annyira hangos volt, hogy az egész testét megrázta, a hanghullámok a csontjaiig hatoltak, aminek következtében a sokk végigcikázott a testén.

A lövést követő rettenetes, magas hangzású sikoly viszont bekúszott az összes sejtjébe.

Észre sem vette, hogy a hang a saját ajkaiból szökött ki.

Annyi vér vette körül.

Érezte, ahogy az arcára fröccsen és beteríti azt a vörös folyadék.

Harry továbbra is a padlón feküdt, szemeit még mindig összeszorítva tartotta és túlságosan félt akár pár millimétert is megmozdulni.

Az egész az én hibám.

Miért nem tudtam csak simán kinyitni a szemem?

Az a szörny meglőtte Louist.

Az ő vére borít most engem.

Louis meghalt.

.

.

.

.

.

.

A hangokat, amik betöltötték a szobát, Harry tompán hallotta. Úgy érezte, mintha a víz alatt lenne, képes volt hallani a hangokat, mégsem értette azokat. Az elméje borzalmas képeket vetített le elé; folyamatosan azokat a fekete szemeket látta.

Harry sosem gondolta volna, hogy az ember szeme tud olyan szintű félelmet végigküldeni a testén, ami azt meg is béníthatja.

Valami hirtelen hozzáért a karjához, ezért amennyire csak tudta, jobban összeszorította a szemeit.

Bármi is ért hozzá, elkezdte rázni oda-vissza.

Rájött, hogy az a valami egy kéz volt, ami szorosan fogta őt és rázta.

Érezte, amint a pánik mélyről kúszik fel, attól tartott, hogy Jason visszatért hozzá. A hangok egyre hangosabbak lettek.

Harry megrázta a fejét, hátha így megállíthatja azokat. Azt akarta, hogy az a kéz eltűnjön róla, és hogy Louis vére ne borítsa be az arcát. Azt akarta, hogy a sötét tekintet eltűnjön az emlékezetéből.

Mindent vissza akart csinálni; addig, amíg ki nem tudja nyitni a szemét.

Lassan nyitotta ki azokat. Egy kétségbeesett Niall üdvözölte őt, mindkét kezével Harry karjait szorította és rázogatta, ajkai pedig mozogtak.

Kezdett eltűnni a víz alatti érzés, azzal egyetemben pedig egyre érthetőbben tudta kivenni Niall szavait.

- Ez az, Harry, csak nyisd ki a szemed – bíztatta – Biztonságban vagy, már minden rendben.

Mikor balra nézett, egy rendőrt pillantott meg, aki a fiú mellett állt és ugyan olyan aggódón nézte őt, mint Niall.

- Elkapták Jasont. Meglőtték a vállát – magyarázta Niall – Sajnos él, de az élete hátralévő részében rácsok mögött lesz.

Harry érezte, ahogy a teste azonnal ellazul, mígnem eszébe jutott a kékszemű fiú – L-louis?

Niall gyengén elmosolyodott – Most rakták be a mentőkocsiba. Nem akart téged itt hagyni.

A göndör megkönnyebbülten felsóhajtott.

Louis nem halt meg. Nem az ő vére volt és nem ő kapta a lövést; hanem Jason.

Louis rendbe jön.

- Gyerünk, Haz – segített neki Niall lábra állni – Menjünk mi is a mentőkocsiba.

Louis rendbe jön.